„A vita lényegileg arról szólt, hogy az EB megpróbált nyomást gyakorolni a kormányra, hogy legalább a jövő évben játsszon korrektül. Mert az idén a közberuházások és az uniós pályázatok önrészére szánt kereteket visszavágták, és ezeket a pénzeket osztották szét más célra most, az esztendő végén. Azonban a beruházások és a pályázati önrészek keretének megrövidítése az egész gazdaságra káros, hiszen a befektetések számos cégnek és munkavállalónak adnak kenyeret, és ezek a reálgazdasági szereplők szintén adókat fizetnek be a költségvetésbe. Már ha van munkájuk, mert ha nincs, akkor a cégek a csődbíróknál, alkalmazottaik pedig a szociális kasszánál állnak sorban, ez utóbbihoz képest viszont a templom egere is lassan nagygazdag lesz.

Másrészt pedig a hitelezőivel egyáltalán nem érdeke összerúgni a kormánynak a port, bármennyire is keménykedik a kormányfő. Mert azok az országok, amelyek ezeknek az intézményeknek a pénzügyi felügyelete alatt állnak, nagy kedvezményben részesülnek az uniós pályázatok önrészét illetően. Ha nem lesz új készenléti hitelszerződés a jelenleginek márciusi lejárta után, az súlyos milliárdokkal emeli meg egy csapásra a 2015-ös kiadások számláját, ami úgy hiányozna a kormánynak, mint üvegesnek a hanyatt esés.

Akár ennek a kabinetnek, akár egy másiknak, mert a hitelezők nyilatkozatszigora akár jelzés is lehetett a regáti politikum felé, hogy amennyiben szeretnének továbbra is pénzügyi védőhálót, akkor cseréljenek kormányost a tavaszig.”