„Miért van ennyi piócára szüksége egy húszmilliós országnak, mikor például az Európai Unió legnagyobb tagállamában, Németországban, a maga több mint 61 millió választópolgárával csupán tíz képviselővel van több választott a törvényhozásban, Franciaországban a több mint 44 millió lakost 630-an képviselik, Nagy-Britannia 44 milliónyi lakosa 659 képviselőt küldött a törvényhozásba, a 34 milliós Spanyolországban 350 tagú parlament működik?
Románia tehát ilyen szempontból is „nagylelkű”, többen lebzselnek a Nép Házában, mint az USA kongresszusában vagy akár az orosz dumában.

Köztudott, hogy szeretett képviselőink évente több mint 40 millió eurónkba kerülnek. Amint az is, hogy Románia az Európai Unió második legszegényebb országa, ahol a lakosság több mint nyolcvan százaléka él a szegénységi küszöb határán vagy az alatt. Ilyen körülmények között választottjainkban is lehetne annyi jóérzés, hogy ne legyenek ennyire „nagylelkűek” magukkal szemben a szegény emberek rovására, ne űzzenek nyíltan gúnyt azokból, akik – kevés kivétellel – meg nem érdemelt bársonyszékekbe juttatták őket.”