„Vélhetően csak egy RMDSZ-politikusba akart belerúgni (Markó Attila két társa kezdettől járulékos áldozat volt), felmutatni objektivitását, hogy bizony minden párt berkeiben talál korrupt politikust, még véletlenül sem igaz, hogy csak a vörösöknél kutakodik. Csakhogy kissé elszámították magukat a tisztelt hölgyek és urak, és bizony többrendben megerősített döntésükkel nem az RMDSZ-be, egy politikai pártba rúgtak, hanem amint Kató Béla püspök fogalmazott, azt üzenték, azt a látszatot keltették, hogy az erdélyi reformátusok olyasmit követelnek, ami soha nem volt az övék.

De sebaj, újfent győzött az igazság, a mindenható, csalhatatlan és megkérdőjelezhetetlen DNA, DIICOT, ANI vagy isten tudja melyik, a szent célra létrehozott független műintézmény! Merthogy a korrupcióellenes harc nyilvánvalóan szent dolog, a szent cél érdekében pedig sem az eszköz, sem a forgács nem számít.

Áldozatot mindenkinek kell hoznia a megtisztulás érdekében, csak éppen ezzel a »mindenkivel« van baj. Ezt a mindenkit ugyanis nagyon sajátosan értelmezi az agyondicsőített 21. századi román inkvizíciós testület kezdettől fogva. A Markó Attiláék ügyében hozott döntés kapcsán nekem valamiért akaratlanul is az jutott eszembe, hogy érdekes módon, néhány óra különbséggel a korrupcióellenes harc dicső momentumaként a ploiesti-i táblabíróság a Székely Mikó Kollégiumot épp visszaállamosítja, a konstancai táblabíróság viszont kiengedi a fogdából és házi őrizetbe helyezi a leköszönő államfő korrupcióval vádolt öccsét. Mircea Băsescu ellen ugyebár az a vád, hogy egy hírhedt bűnszövetkezet vezetőjétől fogadott el negyedmillió eurós kenőpénzt, hogy közbenjárjon érdekében a bíróságon. Akár nagy tételben fogadnék, hogy most már előbb-utóbb vagy ejtik, vagy legalább enyhítik ellene a vádat, miután dossziébajnok bátyját már kevésbé fenyegeti a felelősségre vonás.

Nem hergelni akarok ezzel az erőltetett párhuzammal, csupán az olyannyira dicsőített korrupcióellenes harc fonákságaira rámutatni. A DNA tevékenysége kezdettől fogva vérlázító volt, annak ellenére, hogy nyilván, korruptakat is lebuktatott. De kiváló csomagolása ellenére is eszköz: a politikai harc eszköze, és szelektív igazságszolgáltatási hajlama, megkérdőjelezhető módszerei mindeddig nem érték el a romániai civil társadalom ingerküszöbét.”