„A politikusok – akiknek a fantáziája kimeríthetetlen – elképesztő vádakkal bombázzák egymást. Az emberek pedig egyre kiábrándultabban nézik az olcsó komédiát.
Eltekintve attól, hogy civilizált országban civilizált emberek nem használnak hasonló stílust, érthető is a harc, hiszen nagy a tét mindkét jelölt számára. Pénz és hatalom, hatalom és pénz. Ez a parancsszó. A nézőközönség – egy egész ország – egyre kiábrándultabban, sőt félelemmel nézi a politikai komédiát, van, aki kimegy az utcára, s tüntet valami/valaki ellen vagy mellett, van, aki tapsol, van, aki fütyül, és van, aki csupán bambul a televízió előtt, s nézi, melyik »banda« győzi le a másikat. Közben nagyon jól tudja, hogy kutyakomédia az egész, és hogy a tévé előtt kuporgó »választópolgár« sorsa a legkevésbé sem fáj senkinek, sem a jelölteknek, sem támogatóiknak vagy ellendrukkereiknek. Ugyanis ők, tudják, azért kell nyomorban és tudatlanságban tartani az egyszerű embereket, hogy könnyebben manipulálhassák őket.
Ékes példája az ilyenszerű hozzáállásnak a volt nagy-romániás, később szociáldemokratává »szelídült« szenátor, jelenleg az egyik regáti város polgármesterének – egy oltyán „celebnek” – a reakciója a külföldi sajtó híreire, miszerint tízezren tüntettek Romániában szombat este. Azt mondta, akármikor össze tudnak toborozni ők is akár húszezer embert: csak mondják meg, mit akarnak: polgárháborút vagy kampányvitát? Igazi celebes válasz!
A tévés »celebeknek« pedig, akik politikai érdekből vagy fizetett csicskásként utasításra szinte kizárólag »bűnügyi« témákkal meg a bődületes nyilatkozatokkal »szórakoztatnak«, nem kell igazi választási vita. Hiszen egy-egy botrány, látványos őrizetbe vétel sokkal nagyobb nézettséget biztosít, mint egy »unalmas« beszélgetés.”