„Elmúlhatatlan érdemei vannak abban, hogy az autonómia bekerült a romániai közbeszédbe, nemzetközi kapcsolatai által számos külföldi támogatót szerzett és állított az autonómiaharc mögé. Tekintélye és „pártokon felülisége” olyan szintre emelkedett, hogy a politikai alakulatok kizárólag azokat a megmozdulásokat tudták bevállalni mindenféle presztízsveszteség nélkül, amelyeket az SZNT kezdeményezett.
Aligha lett volna képes bármelyik civil szervezet, hogy 150 ezer embert állítson be a Székelyek Nagy Menetelésébe. Persze, konkrétan sokan, mások szervezték az akciót, de csak azért jöttek el ennyien, mert a kezdeményező az SZNT volt. Azzal sikerült mindenkit – civilt és politikust – „besorolni”, hogy a legnagyobb tekintélyű, pártoktól független szervezet vezetője azt mondta: gyertek. Az, akit többször „megkörnyékeztek” a pártok, mindenféle magas funkciókat ajánlva, de nem ment, mert ő a Civil.
Félő, hogy ezt az „érinthetetlenséget” adta fel Izsák Balázs azáltal, hogy beállt az Erdélyi Magyar Néppárt kampányába. Azt mondja, azért, mert ennek a pártnak a jelöltje felvállalta az SZNT autonómia-koncepcióját, míg az RMDSZ, bűnös módon, a sajátjával kampányol. S hogy „nem lehet egy nemzetnek két alkotmánya”. Ez utóbbiban – mint annyiszor – igaza van. De aligha kerülheti el sorsát. Mert az ősi bölcsesség szerint, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.”