„Az egykori székely fővárosban a szögesdrót-kifeszítő brigádok élén maga a törvényesség őreként azonosított prefektus áll, Dorin Florea polgármester pedig abban igyekszik mintát alkotni, hogyan lehet mégiscsak érvényesíteni az önkormányzatok e tekintetben megcsonkított hatáskörét.

Az egyházi tulajdonú oktatási ingatlanok ugyanis a román többségű városvezetések és klérus együttélésének érzékeny pontjai. Mert a kilencvenes évek elejére jellemző szülői tiltakozások idejétől eltávolodtunk ugyan, a mai középkorúak – az iskolás korú gyerekek szülői – igencsak „lyukas” egyházi neveltetése azonban továbbra is remek táptalajul szolgál a Florea-féle demagógiának.

A történet persze korántsem reked meg ezen a szinten. A Bolyaihoz vagy a Rákóczihoz hasonló léptékű épületek restaurálása igencsak kiürítené az egyházi kasszát, önerőből legfeljebb tatarozásra futja. A húzd meg-ereszd meg játék része az egyházi ingatlanokért fizetendő bér visszatartása, a zsarolás jól bevett eszköze, amely azon alapszik, hogy a tulajdonos nem kockáztatja meg a nagy szülői felháborodással fenyegető extrém eszközök alkalmazását.”