„Az igazságügyi rendszer felől nézve viszont már korántsem lehet ilyen könnyen napirendre térni efölött, elvégre ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik az, hogy Ponta egyszerre volt ügyész és titkos ügynök, ezzel súlyosan kompromittálja a romániai igazságszolgáltatást is, mert azt követően gyakorlatilag minden ügyész kapcsán felmerülhet a gyanú, hogy vajon igazi ügyész, nem pedig holmi dambovitai James Bond-e.

Egyébként nem az igazságügyi rendszer nevetségessé tétele lenne a miniszterelnök első ilyen fegyverténye, emlékezzünk csak a plagizált doktorijára, pontosabban arra, hogy Romániában nem lehetett tőle visszavonni a lopott doktori címet, amivel a romániai felsőoktatási rendszer kapott hatalmas pofont, merthogy ezután gyakorlatilag egyetlen itthon szerzett doktori cím autentikusságában sem lehetünk biztosak.

Ha az elmúlt huszonöt év nem volt elegendő arra, hogy rájöjjünk, akkor ez a két Ponta-sztori mindenki számára világossá teszi azt, hogy a hatalom megszerzése és megtartása érdekében a pártok nem válogatnak az eszközökben, illetve azt, hogy Romániában minden Európából importált intézmény csak máz, porhintés az ország lakosságának és Európa közvéleményének a szemébe, amivel annak látszatát akarják kelteni, hogy Románia egy igazi demokratikus állam, miközben az ország demokratikusságát biztosító intézményeket azok gyalázzák meg a legdurvábban, akiknek elméletileg legfőbb feladatuk lenne ezeknek az intézményeknek a lehető legjobb működését szavatolni.

Így jutunk vissza az írást indító kérdéshez, amire immár könnyű választ adni: Romániában, ahol nem a polgárok közössége, hanem a hatalmat kisajátító és azt a polgárok érdekei ellen fordító banda uralkodik, valójában nem is az a kérdés, hogy lehet-e volt titkos ügynök az állam elnöke, hanem az, hogy mi más is lehetne, mint volt, vagy jelenlegi állambiztonsági ügynök vagy vezető. Netán tábornok. Vagy kapitány.”