„Az illiberális demokráciáról szóló eszmefuttatásai miatt a fél világ Orbán Viktor torkának esett – köztük én is – , mert tabudöntögető beszédében, és azóta sem tudott a liberális demokráciával szemben meggyőző alternatívát felmutatni. Ezzel szemben semmi nem történt azok után, hogy Victor Ponta, Románia miniszterelnöke elment Kínába, ahol az ottani hivatalosságokkal tárgyalva ilyesmit talált mondani:
»csodálom a Kínai Kommunista Pártot, azért, ahogyan a kínai népet vezette a szocializmus útján«.
Pedig a párhuzam adott: Orbán Viktor egy nyári táborban sikeres államnak nevezi Kínát, amely bizonyos szempontból példaként állítható más országok elé, míg a román miniszterelnök a legmagasabb szintű hivatalos találkozón fejezi ki csodálatát egy olyan párt iránt, amelyik enyhén szólva is illiberális, és amelynek ügyködése számtalan szenvedést okozott a kínai népnek. (…)
De hogy a román kormányfőnek a kínai kommunistákat csodáló szavai mögött mégiscsak autentikus illiberalizmus rejlik, azt nem a nyilatkozata, hanem a Ponta által vezetett párt legújabb húzása (is) igazolja: elfogadtak egy sürgősségi kormányrendeletet, amely biztosítja a helyi-, megyei képviselőknek, megyei tanácselnököknek és polgármestereknek azt a lehetőséget, hogy negyvenöt napon belül pártot váltsanak anélkül, hogy elveszítenék mandátumukat. Sok mindent elárul a rendeletről az a tény, hogy az eredeti törvényt, amelynek bizonyos részeit most negyvenöt napra felfüggesztik, éppen azért fogadták el, hogy meggátolják a politikusok elvtelen, folyamatosan a hatalomhoz dörgölődző pártváltásait.
És mivel ebben az országban már a látszatok sem számítanak,
a PSD sem veszi a fáradságot, hogy egy épkézláb ürügyet kitaláljon ehhez a nyilvánvaló káderhalászathoz, hanem csak azt hangoztatja, hogy azért kell megengedni a pártváltás lehetőségét, mert az önkormányzatok jelenleg működésképtelenek. (…)
Nem is kell felidézni a bányászhadjáratokat, a fekete márciust, a közvagyon elképesztő mértékű szétlopkodását, elég csak mindennapjaink történéseire figyelnünk, hogy megállapítsuk: Románia egy színtiszta illiberális demokrácia; egy olyan ország, ahol a játékszabályokat önkényesen megváltoztatják, ahol a demokrácia intézményei bármikor, bármilyen módon alakítható kártyavárak, ahol a megvesztegetés elfogadott politikai eszköz, ahol a politikum mindent, még a jogrendet is aláveti saját érdekeiknek. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy az égvilágon senki nem aggódik a romániai liberális demokráciáért, elvégre ami soha nem volt Romániában, az itt nem is kerülhet veszélybe.”