„A nyelv mint politikai játszma eszköze – ettől irtózom valósággal. Kialakul egy-egy szótár és egy nyelvtankönyv, amelyet egy közösség (bármilyen közösség) problémátlanul, reflektálatlanul, vagy éppen nagyon is tudatosan használ. Mint a magát kommunistának nevező diktatúra. Sokunknak vannak még emlékei. »Hazaáruló«, »idegenszívű«, »a nemzet ellensége«, »rossz román«, »az ötéves terv teljesítése«, »a munkásosztály érdekei« stb. Ma már nincs egy csomó minden, a nyelvhasználat mégis visszaköszön. »Egyetlen vezérünk«, aki »megmutatja a Nyugatnak«, s »pártunk«, oppardon, »hazánk hajóját hófödte csúcsok felé vezérli«, itt van egy lépésre tőlünk a maga XIV. kongresszuson elhangzott beszédével, s kell-e mondanom, hogy a Nyugat bűnös mindkét beszédben? Mélységesen és árnyalatlanul bűnös. Még a képzavarok is ugyanazok. És persze mindig akadnak, akik tudják, mit beszélnek, de nem zavarja őket. Olykor szórakoztat, máskor megdöbbent az immoralitásnak ez a kavalkádja.”