Csudát várni a resttől…

A hatóságok gondja csak akkor fordul igazán az árterek felé, ha már megtörtént a gátszakadás, hídroppanás, iszapömlés, földcsuszamlás.
Hirdetés

„A legtöbb regáti település, melyet az árvizek most igencsak megtámadtak, olyan házakkal van teleszórva, melyeken száz év óta is csak az ideiglenesség, igénytelenség az úr. Alap nélküliek, vályogból vetett falvak, a folyó árkától lépésnyire. A levezető sáncok hiányoznak, a házak közvetlenül a puszta földre épültek fundamentum, felmagasítás nélkül. A partot nem védi gát vagy töltés, csak a gyom tenyészik vígan.

Holott azt ma már mindenki csiripeli, hogy Földünk éghajlata megváltozott, itt a mérsékelt égövön is egyre gyakoribbak a narancssárga és a vörös jelzésű időjárási jelenségek, tornádó, jégeső, árhullám, hirtelen hőmérsékletváltozás, bőséges csapadék, aszály stb. Ezekkel összefüggésbe hozni az árvizeket nem valami nagy tudomány.
 
Fel kell készülni a jelenségek fogadására, kivédésére, tanácsolják meteorológusok, víziemberek, mérnökök, minisztériumok, önkormányzatok, előrelátó józanok. Ám ehhez a az ima vajmi kevés. Falvakon egyre inkább hiányzik a fiatal, a munkáskéz – munkagépekről szó sem lehet –, hiszen a kezek tulajdonosai másutt szorgoskodnak: Európában vendégmunkásként, szexrabszolgaként, börtönben ülnek vagy sopánkodnak erős honfibúból eredő felindulással megcsalatásukon. (…)
 
És most jő a véleménymondó örök kérdése, melyet a figyelmes olvasó már megszokhatott tőle: vajon a rengeteg beszerikuca és monumentális katedrális építése helyett nem lett volna indokoltabb a rendszerváltás után azonnal nekifogni az árvízi védekezésnek? Ugyanis az árvizek – in extremis – istentagadók, nem látszanak törődni a templomokkal. Csak a viharfelhőknek és az ember bölcsességnek engedelmeskednek.” 
Hirdetés