Sajnos, egyet kell értenem a kerítés fenntartásával. Gyermekeink és életünk nyugalmáért, amíg jobb megoldás nem születik. A menekültútvonal miért csak Magyarországot sújtja az unióból, s nem Szlovéniát, amely ugyancsak határos Ausztriával?

Lehet, hogy az első évben még lesz valami felmutatható sikerélmény: több jó dolgozat kerül ki a maturandusok keze közül, ugyanis a másmegyei tanerő – az irigységen kívül – semmilyen elfogultságot nem érez majd, ha netán kiderül, hogy a Tulcea megyei matekosok, akiknek dolgozatait Biharban mérlegelik, jobbak, mint a helyiek vagy fordítva.

Valószínűleg, amint a demokrácia elején voltak pályázatíró tanfolyamok, most rendszeresen feljelentésfogalmazó ingyenes tanfolyamok működnek. Láthatóan, szép sikerrel.

Ugyanazon elit fiatalabb, szembetűnően gátlástalanabb évjáratai nyomulnak előtérbe, szorítják ki az idősebbeket a tényleges hatalomnból, férkőznek mind közelebb a legfontosabb döntésekhez, teszik rá kezüket a hatalmi mechanizmust irányító pozícióira.

Hiányzik az emlékezésekből, az összetartozásból annak vállalása, hogy a szétszakított nemzet részei voltak a holokausztban megölt magyarok és/vagy zsidó-magyarok, magyar zsidók tömegei.

Úgy tesztek, mintha itt multikulturalitás dúlna, görög-római és zsidó hagyományokra hivatkozva a keresztény kultúra bővöletében éltek, egyéni szabadságjogokról beszéltek, óvakodtok a kollektív jogok elismerésétől, abban hitben éltek, hogy nyitottak vagytok, holott kőkekmény monokultúra van. Elsáncolás, önzés.

Orbán Viktor szabadságról és demokráciáról beszél, sajátos magyar formákat emleget. Európa tele van kérdésekkel, állítja helyesen. A Fidesz válaszokkal. Erősen kétlem ezt: ott, ahol a másik felet meg sem hallgatják, kampányok az ellenségkép kicifrázására épülnek, ahol az illiberalizmus fogalmát beiktatták a közéletbe.

Johannis felelete semmire sem kötelez. Egy ügyesen megkerült válasz. Elhessentett egy tolakodó újságírót, aki kötelességének érezte föltenni ezt a kérdést. Ha nem teszi, akkor tán nem is újságíró. Az államfő pedig úgy válaszol, ahogyan a diplomácia, a mindenkori nemzetközi protokoll, az államérdek megköveli.

A szocializmus lebontása, úgy tűnik, könnyebb volt, mint néhány (több tíz!) engedély nélkül felépített csicsás házikó, cukormázas mesés, giccses palota lebontása, eltávolítása a városrendészet és jogszerűség követelésére.

De azonos állam tagjai, polgárai vagyunk. Papíron egyenlőek. Éppen másságunk okán vagyunk említhetők. Na meg munkánknál és profitteremlő voltunknál fogva. Évezrednél hosszabb ittlétünk okán-fokán. Mert nélkülünk nincs Erdély. S ha lenne, már nem az az Erdély volna.

Az emberek rendszerint ilyen hosszú uralmi viszonyok közepette törvényszerűen elfásulnak, fatalistákká válnak, széttárt karokkal, tehetetlenül és félszegen, síránkozva vagy egykedvűen mondogatják: mit tegyünk, ő uralkodik már vagy másfél évtizede, csak rosszabb ne jöjjön.

Nos bele kell törődnünk, feleim szümtökkel és kebletekkel, agyilag és kórélettanilag, hogy nem minden magyar érzi testvérének az erdélyit, és fordítva.

A tapasztalat azt mutatja, hogy egy-két kivételtől eltekintve, aki erdélyiként ereszkedik be a regáti bársonyszékbe, azt megeszik a regátiak, dróton ráncigált báb, játékszer lesz.

Ponta az RMDSZ-t akkor szorítja ki a politika main streamjéből, amikor csak kedve tartja, és bármennyire EU-barát, bármikor hozzányúlhat elnökként a már elért jogokhoz.

Egyre több hazai magyar civilszervezet, közösség és egyén is megkapta a kétnyelvűséget.

Románia legkedvesebb és legbarátságosabb szomszédja a Fekete-tenger.

A komor tekintetekre okot adó tényezők között bizonyára első helyen az általános korrupció áll, amelyből az átlagromán kimarad, ezért olyan rettenetes.

Lelkiismeretének teljes súlytalanságával pendítette meg, hogy felülvizsgáltatja az összes eddigi szerződést, amit egyéni vagy bűn- és tettestársi szövetségben kötöttek természetes személyek az állammal.