„Horn fontos problémaként vetette fel az erdélyi magyarok autonómiájának a biztosítását. Mikor megtudta, hogy maga az autonómia szó egyféle vörös posztó a románok számára, akkor azt javasolta, hogy keressenek helyette azonos tartalmú román kifejezést.”Itt kezdődött az autonómia húszegynéhány éves romániai története” – állapítja meg könyvében a diplomata. Majd elmondja, hogy Horn még a májusi magyarországi választások előtt sokat utazott és rengeteg tárgyalást folytatott. Többek között járt a pápánál, akinél az erdélyi magyar egyházmegyék visszaállítását szorgalmazta, sürgetve új magyar püspökök kinevezését. Mint ahogy az is ide kívánkozik, hogy az 1990-es márciusi marosvásárhelyi pogrom kapcsán a magyar kormány nevében az ENSZ-hez fordul.

Szóval a pufajkás a határon túli magyarok érdekképviselete terén is tette a dolgát, amennyire a lehetőségek engedték, ám ismert visszafogottsága miatt ezekről kevesebbet beszélt, mint kellett volna.Sokan nem tudtuk azt sem, hogy ő volt az első magyar politikus, aki Bukarestben szóvá tette az erdélyi magyar autonómia szükségességét. Mivel a másik oldal képviselője, a Fidesz Horn Gyula érdemeit igyekszik elhallgatni vagy kicsinyíteni (szíve rajta, de mégsem ennyi ellenszenvvel kellene), hisz a nyugati határ megnyitása, a vasfüggöny lebontása mégiscsak valamivel bátrabb tett volt, mint az, hogy Orbán Viktor Nagy Imre temetésén azt kiáltotta, hogy ruszkik haza!

A nyugati sajtóvisszhangja meg összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, Horn Gyulát bátorsága miatt a legtekintélyesebb lapok és kancelláriák a kor történelmi személyiségei közé emelték. Mert az egykori pufajkás támasza volt ugyan a kommunista rendszernek, miként 56-ig Nagy Imre is, de amikor eljött a kellő pillanat, felülemelkedett önmagán, és népe, nemzete érdeke szerint cselekedett. Ez itt a lényeg.”