„Az elkövetkező hónapokban azt kell tudatosítanunk magunkban és az erdélyi magyar emberekben, hogy van keresnivalónk az őszi államfői választáson, ha egységesen lépünk fel és olyan témákat hozunk be a közbeszédbe, amelyek számunkra fontosak, és amelyek megoldásától a román jelöltek se zárkórnak el. Ha olyan témákkal állunk elő, amelyek a román pártok számára vállalhatatlanok, mert többet visznek, mint amennyit a magyar szavazatok hozhatnak, akkor azzal gettóba zárjuk magunkat, és csak azt érjük el, hogy a két esélyes jelölt a mi gyepálásunkkal akar nacionalista szavazókat megnyerni. Ez butaság lenne, oda vezetne, hogy egyik kutya másik eb alapon a magyarság távol maradna a  novemberi választástól, nem lenne beleszólása a dolgokba, aminek majd később, a hétköznapokban is megéreznénk a következményeit, ugyanis a politikában is érvényes a mondás: néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Az a közösség, amelyik sorsdöntő választáson nem vesz részt, az a néma gyermek szerepébe helyezi magát.

Természetesen nem vagyok naiv. Tudom, hogy vannak olyan politikai erők az országban, amelyek abban érdekeltek, hogy ne vegyünk részt valós szereplőként az őszi megmérettetésben, a magyarság ne szóljon bele fontos kérdésekbe. Azt gondolom azonban, hogy az RMDSZ-ben és az erdélyi magyarságban megvan a kellő bölcsesség ahhoz, hogy átlásson a  szitán, és az ilyen törekvéseket ne vegye számításba, tehát a valós tétekre, a valós lehetőségekre koncentráljon.”