Tőlünk nyugatabbra az első medvemorgásra kilövik a vadat, mert a legfontosabb érték mégiscsak az ember, mi meg totojázunk, vitatkozunk, győzködjük egymást, és közben naponta újabb és újabb áldozatokról olvashatunk.

Azt szeretném, ha az RMDSZ élne azzal a lehetőséggel, hogy a mindenkori kormányzati többségnek kiszolgáltatott forráselosztási modell helyett világos, precíz elosztási modellt ismertessen meg a román közvéleménnyel, mert ha ezt nem teszi meg, akkor elveszítjük annak lehetőségét, hogy sok ezer román polgármester, intézményvezető megismerhessen egy valós helyi autonómiát jelentő régiós közpénzügyi modellt.

Az RMDSZ-nek tulajdonított statútumtervezet egyik legnagyobb hiányossága véleményem szerint az, hogy egyáltalán nem foglalkozik az iskolák, kórházak, öregotthonok és más szociális intézmények működésével, finanszírozásával, felügyeletével, a tanfelügyelőségek esetében is csak a vizsga nélküli, tehát kompetenciafüggetlen kijelölést írja elő, mindenféle szabályt mellőzően.

Tudom, sokan félnek a versenytől az RMDSZ-ben is, pedig szerintem attól nem kell félni. Ha egy politikai szervezet egészséges, a versenytárs megléte olyan, mint a vitamin, még nagyobb teljesítményre serkent.

Ha így haladnak, lassan odajutunk, hogy román nyelv és irodalomból meg történelemből kell majd felvételizni a MOGYE-ra, mert akkor még nagyobb különbség lehet a román és a magyar jelentkezők száma között.

Megittam 5 pohár atyhai szilva pálinkát! Boldog vagyok!

A kurucozás-labancozás helyett, bölcsebb lenne összefogásról beszélni, ugyanis az erdélyi magyarság megmaradásának legnagyobb ellensége nem az RMDSZ, EMNP vagy MPP, hanem a jól fizetett munkahelyek hiánya, a kivándorlás, a tőkehiány, a nem kellően hatékony oktatási rendszer.

Egy politikai alakulat neve nem alsónemű, hogy csak úgy lehessen váltogatni. Ami bejáratott, ami ismert, azt nem szabad eldobni, azzal nem szabad felhagyni.

Ha olyan témákkal állunk elő, amelyek a román pártok számára vállalhatatlanok, mert többet visznek, mint amennyit a magyar szavazatok hozhatnak, akkor azzal gettóba zárjuk magunkat, és csak azt érjük el, hogy a két esélyes jelölt a mi gyepálásunkkal akar nacionalista szavazókat megnyerni.

Néha érkeznek ilyen-olyan ukázok, elvárások a helyi MPP-sekhez a Bíró–Izsák-párostól Marosvásárhelyről, és akkor elkezd csikorogni az együttműködés.

Az RMDSZ tartózkodott, és helyesen tette, így kimaradt a Dâmbovița-parti macskacirkuszból.

Szerintem óvatos becslés mellett is kijelenthető, hogy 2018-ban Erdélyben a magyarországi parlamenti választásokon leadott szavazatok száma könnyűszerrel meghaladhatja a 200 ezret.

Csak az volt, amit Ponta és Antonescu akart. Ennek most vége, és ez jó.

Antonescunak, ha figyelembe veendő politikai szereplő akar maradni a porondon, ha még maradt ereje, tekintélye, befolyása pártjában, akkor neki nem maradt más hátra, mint bármi áron kiugratni pártját az USL-ből és újraszervezni, újrapozícionálni a PNL-t a PSD ellenében 2016-ra.

Sok dolog függ Bukaresttől, de ha azokat nem is tudjuk megoldani, van rengeteg probléma, amelyre helyben, közös erőfeszítéssel megtalálhatjuk a megoldást.

„A határon túli magyar szavazati jog kapcsán sokszor elhangzik, hogy szimbolikus, és hogy nem is igazán tudunk beleszólni a magyarországi választásokba. Én erre politikusi tapasztalattal a hátam mögött azt tudom mondani, ezek az állítások nem igazak.” Interjú.

Ha Antonescu igazán komolyan gondolná az államfőválasztást, akkor ellenzékbe vitte volna pártját, és az ellenzék vezérévé vált volna.

A véleménytervezet elfogadása áttörést jelent, hiszen már többször visszautasították az RB-ben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó javaslatait, így ez lehet azon kevés EU-s dokumentumok egyike, amelyben szerepel a nemzeti kisebbségek ügye.