„A kisebbségi polgár már rég tudja, a román órákon keservesen megtapasztalta, hogy nem gyakorlati, használható ismeretek megszerzéséért izzad és gyötrődik, hanem olyan emészthetetlen tananyagért, amelyet jó, ha a vizsgára be tud biflázni – utána (a nagy többségnek) soha nem kell távoli vidékek avítt tájszavainak jelentésén törnie a fejét. A vizsgára azonban muszáj tanulni, mert ettől függ a jövő. Ezért keltett az idei román felmérő a román diákok, szülők, tanárok között is óriási felháborodást: a mindeddig legkönnyebbnek bizonyuló anyanyelvű megmérettetésen többen megbuktak, mint a matematikán.
És nem vigasz, hogy mindenki jegyét rontja a valóságtól rég elszakadt minisztériumi bürokraták által kiagyalt tétel: jó képességű, jó tanuló gyermekek ezrei fellebbeztek a méltánytalanul nehéz – bizonyos vélemények szerint egyetemi szintű – feladatok miatt. A magyar diákok helyzete ennél sokkal rosszabb: azért, mert nem két, hanem három tantárgyból vizsgáznak, és azért, mert az államnyelvet is anyanyelvi szinten követelik tőlük. Ez ugyan sérti az esélyegyenlőség alkotmányba foglalt elvét, de ilyen apróságokra nem figyelnek Bukarestben. Miként arra sem, hogy ne nyúzzák a 14 éves gyermekek idegeit fölöslegesen: bár a felmérőket már csütörtök estig kijavították, az eredményeket csak péntek délután, a minisztérium jóváhagyása után függesztették ki. Talán arra számítottak, hogy így kevesebb családban marad idő összevetni a dolgozatokat a javítókulcsokkal, és megfontolni a fellebbezést.
Tévedtek, ebben is.”