„Úgy tűnik, lassan alig akad olyan sport világrendezvény, amelyet megelőzően átadhatnánk magunkat a boldog esélylatolgatásnak, s ne azért kelljen izgulnunk, hogy egyáltalán elkezdődik-e az évek óta várt esemény. Kínában az emberi jogok be nem tartása, illetve az amiatt kilátásba helyezett bojkott miatt éltünk át zaklatott hónapokat. Ukrajnában a romtelepek közepébe épített stadionokba való eljutás izgatta a kedélyeket – ó, boldog békeidők! –, legutóbb Szocsiban pedig a korrupció és a terrorista veszély reszelgette idegeinket. Brazília most azzal aggaszt, hogy a közpénzek felelőtlen szórása közben nincs az országban elegendő inkubátor, ezért aztán fokozottan veszélyes a favelláknak nevezett nyomornegyedek népe közé tévedni.
Pedig minden bukmékeriroda és kocsmai tippverseny előrejelzése szerint a brazilok nyerik a világbajnokságot, s ha az első körös történések ezt a perspektívát erősítik, nagy magabiztossággal kijelenthető, hogy a brazilok elnapolják szociális elégedetlenségüket a vb zárásáig. Nem beszélve arról, hogy Brazíliának gazdaságilag is jól jönne a győzelem, a rendezéstől ugyanis, úgy fest, hiába remélik a gazdaság élénkítését.”