„Eleinte olyan volt mint a nem létező kishúgom.

Remélem, Európának is adtál a csokidból. Kérlek, ne húzd a haját! Pár évvel később: Európát is vidd magaddal a buliba. Folyton itt kuksol egyedül.

Valahogy azt hittem, nincs is rá szükségem. Épp elég a szomszéd fiúval lógni, aki kicsit kövérebb és vidámabb, mint én, és mindig van szendvicse. Ő is távoli rokon, és ez épp elég. Európa ott volt a családi képeken, tudtam róla, hogy van, létezik. De mit kezdhettem volna vele? Igazából nem is értettem, hogy miket mond, kikkel barátkozik. Idegen bolygó. Jó tanuló és stréber. Folyton jelentkezik órán. Nem nyal a tanároknak, de azért magabiztos. Otthon hülye szabályokra figyelmeztet, rád szól, ha nem késsel, villával eszel. Olyan, mint az anyád, de mégse.”