Minden fiatal filmalkotó álma, hogy a filmjét beválogassák a cannes-i fesztivál versenyprogramjába. Hogyan zajlik a szelekció? Nevezni kell vagy „rátalálnak” az emberre, a filmre? Egyszóval: milyen út vezet Cannes-ba?
Nevezni kell. A filmet én küldtem el a honlapon megadott címre, nem hittem volna, hogy egyáltalán válaszolni fognak. Azt hittem, legalább a válogatókat ismerni kell ahhoz, hogy a film bekerülhessen, vagy legalábbis a Filmuniónak vagy egy producernek kell neveznie. De nem! A rendszer teljesen demokratikus, és működik.
Ha jól tudom, több évig forgattátok a filmet. Milyen viszontagságokon át nyerte el a végső formáját, hogyan változott a koncepció az évek során?
A castingot 2010 elején kezdtük, 2011 tavaszán forgattunk először, ezt több pótforgatás követte, mert az eredeti elképzelés sajnos nem működött. Eszerint a gyerekek árvák lettek volna, de ez nagyon idétlenül derült ki, és nem volt rendesen felépítve, ezért ezt a vonalat ki kellett venni a filmből, és mással pótolni.
Mekkora stábbal dolgoztál? Mesélj kicsit, kérlek, a filmkészítő csapatról.
Nem volt nagy stáb, és az évek során egyre fogyott (és bővült is egyszerre). Csepeli Eszterrel nagyon sokat dolgoztunk a film előkészítésén, az egyik legnehezebb feladat a gyerekszereplők megtalálása volt (de a képekről is rengeteget beszélgettünk, és többször is befotóztuk a helyszíneket). A főszereplő végül Moldován Kató lett, őt a dévai Szent Ferenc Alapítványnál találtuk, és azonnal működni kezdett tőle a forgatókönyv. Két vágóm volt/van, Dunai László és Szalai Dániel, ez azért alakult így, mert a több éves vágási folyamatot nem lehetett másképpen megoldani (így is épp elég heroikus küzdelmet folytattak a filmért).
Szőcs Petra
Milyen lehetőségei vannak egy erdélyi magyar filmkészítőnek manapság? Előny-e vagy inkább hátrány a kettős kötődés (bármilyen szempontból)?
Mindenképpen előny. Több lehetőség, több kapcsolat. Ha nem lennék kolozsvári, és nem szakadtam volna el Kolozsvártól, nem erről írnék verseket, és A kivégzés sem született volna meg.
A történet egy testvérpár családi drámáját követi nyomon, a háttérben a Ceaușescu-házaspár kivégzésével. Miért volt annyira fontos számodra ez a momentum, hogy – kis túlzással – köréje építsd a filmet?
A Ceaușescu-házaspár kivégzése az egyik legfontosabb médiaesemény is volt, nekem elsősorban a képei maradtak meg, és ezt szerettem volna visszaidézni ebben a filmben, illetve azt, ahogy ezt mi akkor megéltük. Tüntetőset játszottunk, arra emlékszem, de ceușescusat talán nem, pedig kézenfekvő lett volna.
Egy ilyen cannes-i sikerrel a hátad mögött (hiszen önmagában is siker, ha a legnagyobb európai fesztiválra beválogatják a filmed) mondhatjuk-e, hogy megnyílnak a kapuk?
Még nincsen a hátam mögött, és nem tudom, hogy megnyílnak-e a kapuk, mindenesetre nagyon jó lenne.