„A díszdoktori címet visszadobó tudós orvosdoktor tiltakozásul tette, ugyanis mélyen és tartósan – és főleg joggal – felháborítja az a bánásmód, az az orcátlan törvénytelenség és törvénytiprás, amellyel a MOGYE mai vezetői megkísérlik megakadályozni – eddig fényes sikerrel az egyetemi autonómián jóval túlnövő pimaszsággal, elnéző kormánytámogatás mögött dacolva – a magyar kar létrehívását.

Eddig az egyetértés közöttünk. Innen azonban útjaink vagy nézeteink elválnak. Ugyanis én azt gondolom, hogy az intézmény vezetői, még ha az ő kezükből fogadta is el egykor a díszdoktori címet a professzor, nem azonosak magával az intézménnyel. Az intézmény, mint működő és működtetett Egész: hosszú folyamat, amely magában foglalja szociológiailag vagy történetileg a teljes intézménysorsot a születéstől a mai napig, a tegnapelőttől e pillanatig. (…)

Olvasson még:

Ezért írhattam azt, hogy ha maga az intézmény egykori nevelte adja vissza a címet, ezzel a gesztussal az idő távlatából racionálisan szemlélve elsősorban azok munkáját tagadja el magától, akiknek hálával tartozik, amiért azzá nevelték, amivé lett. A pillanatnyi helyzet nem egyenlő az intézmény egész történetével, és a díszdoktor éppen úgy része ennek a történelemnek és felelős érte, mint azok, akik ma méltatlanul viselkednek. A díszdoktor neve azért marad fenn, mert kiválót alkotott, talán éppen az egyetem érdekében is, azoké, akiknek visszaadta, azért, mert negatív hivatkozási alap lesz ostobaságuk a jövendőben.”