„Az uniós országokban azonban a megszorítások, a tartós munkanélküliség és szegénység – ilyenek ellen tiltakoztak a szakszervezetek – aligha szüntethetők meg egyhamar, még európai méretű tüntetésekkel sem. Az Európai Unió pedig a jelek szerint egyszerűen tehetetlen ebben a kérdésben (is). Mint ahogy a másikban, a szintén múlt hét péntekén ugyancsak Brüsszelben szőnyegre került roma integráció kérdésében is.

Románia elnöke kimagaslott a résztvevők közül a harmadik ilyen témájú összejövetelen: ő volt ugyanis a legmagasabb rangú, rajta kívül egyetlen állam- vagy kormányfő sem tette tiszteletét, ami eleve jelzi, mekkora jelentőséget tulajdonít a kérdésnek Európa, miután pár éve nagy rössel, tam-tammal nekifutottak a megoldásnak.

Nálunk, ahol az államfő brüsszeli részvételéből kiindulva jelentőséget tulajdonítanak a dolognak, tudomásunk szerint a semminél alig több történt a romák beilleszkedésének ügyében. Maga az államfő ismerte el: a romákkal kapcsolatos statisztikai mutatók az iskolázottság, foglalkoztatottság, szegénység stb. tekintetében mélyen az országos adatok alatt vannak. De nem dicsekedhet Európa sem úgy általában: az illetékes európai biztos csak azt tudta nyilatkozni, hogy az utóbbi időben nem tapasztalt visszalépést a romaügyben, sőt, mintha, bátortalanul…”