Nem lenne-e célszerűbb, hasznosabb, kívánatosabb a királyság visszatérése Románia élére, akár európai példákból kiindulva?

A sajtószabadság hiánya csak akkor tűnne fel, ha nagy- vagy teljes mértékbben hiányozna.

A katolikus egyháznak – mint a nemzeteknek is – követendő példákra van szüksége.

Nálunk, ahol az államfő brüsszeli részvételéből kiindulva jelentőséget tulajdonítanak a dolognak, tudomásunk szerint a semminél alig több történt a romák beilleszkedésének ügyében.

Ki tudja, hogyan működik a diktátorok (vagy közülük egy bizonyos) gondolkodása?

A víz világnapja legalább figyelmeztet a teendőkre.

Kimondhat-e olyan dolgokat a magát nemzetállamnak valló ország magas rangú – és hát kormánytagként a kormány politikájával egyetértésre „ítélt” tisztségviselője, mint amilyet a kisebbségi sorban élő, s ezzel a sorssal dehogy is mindig elégedett kisebbség vezetőjének kötelessége kimondani?

A józan gondolkodású ember – legyen az magas rangú politikus vagy „mezei” átlagpolgár – az első világháború századik évfordulójának évében tisztában van egy esetleges fegyveres konfliktus beláthatatlan következményeivel.

Most, a kormányprogram bevezetése, és még inkább gyakorlatba ültetése előtt úgy néz ki: van benne néhány jó ötlet. Hogy az egész mennyire lesz életképes, az majd később derül ki.

Amit egyértelműen nagy biztonsággal leszűrhetünk a jelenlegi ukrajnai helyzetből, az az, hogy a nemzetiségi kérdést mindig kivételes körültekintéssel kell kezelni azokon a területeken, ahol ez felmerül.

Az RMDSZ rosszul tenné, ha olyan, a szociáldemokraták részéről származó garanciák nélkül lépne kormányra, mint például az önálló marosvásárhelyi orvosi kar létrehozása.

Európa szeme Ukrajnára szegeződik ezekben a napokban, de egy kicsit Romániára is, ahol a hatalomban, hatalomért folyó harcban a hétvégén látszólag pillanatnyi fegyverszünet állt be.

Lehet, hogy a térség kezd kimászni a gödörből? Ha Románia igen, az aligha a politikai osztály nagyon sikeres politikájának köszönhető.