Abban semmi újdonság nincs, hogy Románia kormányfője, államelnöke vagy bármelyik magas rangú többségi köztisztviselője a kamerák, mikrofonok elé áll, és dörgedelmes nyilatkozatban megerősíti, hogy itt aztán sohasem lesz az, ami nincs.

 

Azt is elmondták ezerszer, hogy ehelyett mi van: egy és oszthatatlan nemzetállam, szent és sérthetetlen alkotmány, világviszonylatban példaértékű kisebbségpolitika, virágzó multikulturalizmus, békés együttélés a románok és a magyar etnikumú románok között.

 

Ráadásul utóbbiaknak van egy érdekvédelmi szervezetük is, amelynek kimondhatatlan nevű, de kimondhatatlanul megbízható választott képviselői rendszerint kormányzati szerepet vállalva építik tovább azt, ami van: a fentiekben körülírt, mindenki által szeretett és becsült Romániát. (…)

 

Hiába ugatjuk egyfolytában, hogy egyre megalázóbb királyok kutyájaként jóllakni, mint kutyák királyaként arra éhezni, amit a szimatunk érez – ez van, vezéreink hosszú évek óta így tudják biztonságban a falkát.”