„Valójában egyetlen út maradt, amelyet követve igazán tartós és visszavonhatatlan eredményt lehet elérni, ez pedig a kormányközi megállapodások szintje, rendszere. Tudomásom szerint nemzetközi szerződések nem képezhetik sem bírósági, sem pedig alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát. Tehát én azt gondolom, hogy ez lehet az egyetlen és hathatós ellenszer arra, hogy ne járjunk úgy, mint a MOGYE-kormányrendelettel vagy az oktatási törvénnyel, hogy bekövetkezik egy kormányváltás, és az új többség kénye-kedve szerint kigyomlálja.

Amit e téren el lehet érni, az jó, a többi viszont mind visszacsinálható, olyasmi, mint amivel óvodáskoromban szórakoztunk, hogy üres pénztárcára vékony damilt kötöttünk, kiraktuk az út szélére, és a tekerőpataki vasútállomásra igyekvő járókelők orra előtt rángattuk a kerítés mögül, ha lehajolt érte valaki. Az elmúlt években, sajnos, számos esetben hasonló játékot játszott velünk a román politikum, és jó lenne ezt a helyzetet a jövőre nézve, amennyire csak lehet, elkerülni, mert Murphy törvényét parafrazálva, amit visszavehetnek, azt általában vissza is veszik, ha kisebbségi jogról van szó.”