„Végső soron talán nem is annyira bárgyú, mint amilyennek először tűnik a bankok, mobiltelefon-társaságok és szupermarketek cégérei közötti szembeállítás: egyáltalán nem mindegy, hogy ki viszi haza a végén a pénzt. Ebben viszont igencsak hasonlónak tűnik itt, a két kultúra közötti szürke zónából nézve a kétféle civilizáció: bármennyire liberális vagy elnyomó, színes vagy fekete-fehér, kollektív vagy individualista, a mozgatórugó mindkét esetben a pénzt.

Csak amíg nyugaton többen osztoznak felette, s jut az átlagpolgárnak, a középosztálynak is épp annyi belőle, amennyivel nem csak túlélni, hanem esetleg tervezni is tud, addig a keleti világban alig néhány kézben összpontosul majdnem az egész nemzeti vagyon, s a lakosság, amelyik ezt a vagyont megtermeli, napról napra egyre jobban elszegényedik.

Ismerős? Egy jövőkép nélküli, egyik napról a másikra élő emberekből alkotott társadalomban értelemszerűen az indulatok is nagyobbak.

Ukrajnában már eljutottak oda az emberek, hogy elegük lett ebből a velejéig igazságtalan helyzetből: íme, a következmény. Akármelyikünk lehet egyszer az ő helyzetükben. Mert az emberek igazságérzete lehet, hogy a pénzéhségüknél is erősebb.”