„Szem­ellenzős követői mindmáig „igazságbeszédnek” nevezik az őszödi monológot.

Gyurcsány, aki narcista alkat, érezhetően szerelmes saját hangjába, stílusába és gondolataiba, azt hitte, hogy miként az MSZP gyűlésén felállva tapsoltak neki a beszéd után, majd ezt fogja tenni a magyar társadalom is.

Egyeztette a média kulcspozícióban levő vezetőivel a beszéd nyilvánosságra kerülése utáni kommunikációs stratégiát, s mint száguldó riporter cikázott egyik nagy nézettségű-hallgatottságú orgánumtól a másikhoz, és mindenütt leadta ugyanazt a handabandát, miszerint ő nem az MSZP hazugságairól beszélt, hanem 16 év hazugságairól, ami mindkét oldal felelőssége. S nem akadt riporter, aki a beszéd vonatkozó passzusával cáfolta volna ezt az ordas hazugságot.”