„Jancsó, Bächer Iván, Gyarmati Fanni és most Borbély Szilárd. És korábban Kinde Annamária, Helyei László, Senkálszky Endre. Most még képtelenség felfogni. Megérteni egyelőre reménytelen. Most még csak önmagát járja körül a hiány, a fájdalom. Most még abban bízunk, hogy ez csak amolyan átmeneti állapot. A költő marad, csak a test hűl ki. De még hajt a tehetetlenség, hogy jó lenne felhívni, kezet szorítani vele, gratulálni. Meglátogatni Bécsben.
Olvasson még:
Aztán hagyni, hogy elsüllyedjen minden terv. Mert már céltalan, hiábavaló. A remény ostoba illúzió, poszter az elme falán. Már csak olvasni lehet. Muszáj.”