„A nálunk fejlettebb vagy bejáratottabb demokráciákban megküzdenek valami sportszerű versengésben, váltogatják egymást a pártok, koalíciózgatnak keresztbe és kasul, majd négy évre teljesen belenyugodnak az eredménybe, eljátszadoznak a megválasztottak a parlamentben egymással. És a választópolgárt is nagyobbrészt békén hagyják.
Nem lett magasabb a hülyeségszint a megszokottnál, a politika beletenyerel szokásosan két bal kezével azokba a kérdésekbe, amelyekhez semmi köze, szakmai vitának adja el azt, ami egyszerűen gazdasági érdekcsoportok háborúja. Csupáncsak egy egyszerűbb rétegnek megnőtt a hangja és önbizalma annak következtében, hogy be van ígérve a választási győzelem, s ezzel automatikusan jár az a diadalmas érzés, hogy nekünk van igazunk, hiszen éppen legyőzzük a más véleményen lévőket. Állítólag a demokrácia tanulási folyamat. Megint világelsők vagyunk valamiben.”