A homoszexualitás nem csak politikai kérdés.

Közeleg a Brexit. Az Unió recseg-ropog. És mit tesz Románia? Továbbra is játssza a mintadiákot.

És akkor a bozgorról még nem is beszéltünk.

Ha sokat, akkor remek. De ha mégsem, akkor most veszélyben vagyunk a vacak pajzs mögött?

Pedig az Opera-botrányban a nemzeti oldal mellett tört lándzsát. És a Batthyáneum-ügyben sem igazán villogott.

Donald Trumpot túl sokáig nézték a rövidlátó és önző célokat követő haladópárti sajtó szemszögén keresztül.

Nem vagy antirasszista? Halál rád. Le Alain Finkielkrauttal! Meg a többi reakcióssal! Jelképesen legalábbis. Ilyen ez a toleráns liberalizmus.

A liberálisok nagyot robbantottak Marian Munteanu jelölésével. De vajon mi szabadult ki vele a palackból?

Ha a román állam nem lenne tele nacionalista élharcosokkal...

Mi van, ha egy terrorista emberjogi harcosnak álcázza magát? A mi vén Európánkban érinthetetlenné válik.

A sok sematikus kultúrkampf-magyarázat mellett jól elfér Slavoj Žižek provokatív gondolatkísérlete is.

Egyelőre egész ügyesen. Csak az a kérdés, hogy az ország vagy a saját érdekében teszi.

Lehet-e elérhetetlen ideálra alapozni egy politikát anélkül, hogy vegytiszta fikcióban vagy hazugságban tetszelegne az ember?

Lucian Boia tovább borzolja a kedélyeket. Előbb-utóbb kihúzza a lutrit, ha így folytatja...

Aminél nagyobb téveszmét keresve is nehezen lehet találni. Alain Finkielkraut francia filozófus a migrációs válságról beszélt Bukarestben.

Taláros pópák ezrei fognak csápolni a Nightwish koncerten?

A Szvetlana Alekszijevicsnek ítélt irodalmi Nobel-díjban egyfajta politikai tendenciát is felfedezhetnénk, de egy rejtettebbet, amely a kor egy bizonyos típusú érzékenységével kapcsolatos.

Egy mérhetetlenül bűnös és káros korszakot úgy bemutatni, hogy olyan volt, mint az összes többi... na, ez túlzás.