Ilyen egy ország, amelyet a miniszterelnök és a párt- meg egyéb vezetők nagyon is intim kapcsolata jellemez.

Liviu Dragnea nem azért jelölte Sevil Shhaideh asszonyt miniszterelnöknek, mert nő, kisebbségi és muzulmán.

Horațiu Pepine a ringben álló felek esélyeit elemzi.

Ki megy el szavazni vasárnap? Miért? Mert a nemzetét félti? Vagy Európát? Nagy talány.

Lényegében azért, mert megtehette.

Hogyan lesz a politikai korrektségből tabugenerátor?

Akármennyi reformígéret születik, a vége mindig az, hogy a kultúrát hajítják ki elsőként az ablakon.

A rettegett korrupcióellenes igazgatóság egy kimondatlan politikai döntés végrehajtója.

A liberális demokrácia által beígért általános jólét egyre inkább kábító fikcióvá válik. Négyévente egyszer.

20 év óta először fordul elő, hogy az állam egyik hivatalos intézménye megerősíti a román forradalomról a közvéleményben kialakult képet, melyet eddig a felforgatás egyik formájaként cenzúráztak.

A történelmi hagyományoknak megfelelően hol ez, hol az. És ez a kettősség a parlamenti választások előtt felerősödik, amint a felmérések is bizonyítják.

A nép megkérdezése gyanús az eurokratáknak, de konzervatív ellenfeleiknek ez az egyetlen esélye – Magyarországon és másutt.

Ha szeretné, nem mondana ilyeneket.

Ez az, amit a liberális relativizmusnak el kellene fogadnia. Ha jót akar magának.

Tudják, az a sok hülye, bunkó, birka, satöbbi, aki időnként népszavaz.

Nos, nem nagyon. De nem is ez a legnagyobb baj vele. Hanem a „demokratikus nyitás”.

A franciák és a németek nagyon akarják. Magyarország és még jó páran nem annyira. Románia szokás szerint ide is nyal, oda is.

Jó kutyusként tovább nyalják az eurobürokrata kezet.