A homoszexualitás nem csak politikai kérdés.
Az egyik éles szemű romániai politikai kommentátor megjegyezte, hogy mind Klaus Johannis elnök, mind Dacian Cioloş kormányfő úgy fejezték ki részvétüket az orlandói mészárlás áldozatai iránt, hogy a legkisebb mértékben sem utaltak a homoszexualitásukra. Mindkét közjogi méltóság figyelmen kívül hagyta az áldozatok identitását. Miért? Nem nehéz elképzelnünk, de ez a kitérő viselkedés nem segít megértenünk a történteket. Az, hogy a támadás homoszexuálisok ellen irányult és nem akárhogy – csoport ellen zajlott egy szimbolikusnak tartott helyen –, éppen annak a háborúnak a természetéhez tartozik, melynek tanúi vagyunk. Az orlandói gyilkosság barbár tett, melyet csak a házasságtörő nők megkövezéséhez lehet hasonlítani, ami még ma is gyakorlat az iszlamizált kelet archaikus társadalmaiban. Ebben a kérdésben mindenki egyetért: az iszlamisták egyértelművé tették, hogy a szólásszabadság korlátozása (Charlie Hebdo), a loisir kultúrájának köznapi értelmezése szerint vett szórakozás visszaszorítása (párizsi merényletek) a céljuk, továbbá, hogy a zsidók (Franciaország, Belgium, Közel-Kelet) és, íme, a homoszexuálisok (Orlando) a fő ellenségeik.
A homoszexuális gyakorlat
következésképpen a fél évszázada erőteljesen fejlődő szekuláris civilizáció lándzsahegye. Míg a második világháború után, egy olyan légkörben, melyet még mindig a keresztény kultúra uralt, a homoszexuálisoknak a rejtőzködés kockázataival és szégyenével kellett szembesülniük, legalább két évtizede példátlan emancipációnak vagyunk a tanúi, mely győzedelmesen menetel a Kelet országai felé. Sokan – főleg Európa keleti részének országaiban – azt kérdezik, miért csinál a Nyugat ekkora ügyet a homoszexuálisok jogaiból, mintha a társadalom elengedhetetlen komponensei lennének, mint – mondjuk – a sajtó, ami nélkül nem lehet politikai szabadságról és demokráciáról beszélni. Meglepetést okoz – csak egyetlen példával élve –, hogy az AEÁ bukaresti nagykövete fontosnak tartotta, hogy valamiféle legfőbb garanciaként a homoszexuálisok parádéjának élén meneteljen.
Ha jól értelmezzük, a nyugati civilizáció számára a homoszexuálisok lettek a legfőbb teszt, mert ez esetben már nincs lehetőség vallási kibúvókra.
Az biztos, hogy a vallás – többek között – a szexualitás szigorú szabályozását is jelenti. De a modern ember, még ha vallásosnak is mondja és hiszi magát, brutálisan megsérti a vallási előírásokat, többé-kevésbé leplezetlenül követve el bűnöket. Félretéve a szabad heteroszexuális életet (ami a világiasság másik nagy eredménye, mely nyilvánvalóan ellentmond a nagy monoteista vallások tanításainak), a heteroszexuális még a házasság védett intimitásában is megsérti a korlátozásokat. A heteroszexuális páros élet gyakran alibi egy korlátlan szexualitáshoz. Márpedig a homoszexuális diszkrimináltnak érzi magát (még akkor is, ha a standard militáns diskurzusban nem erről beszélnek), tekintettel arra, hogy őt kiáltják ki bűnösnek egy bűn által teljes mértékben meghódított világban. Úgy tűnik, hogy a keresztény korszak ezen késői órájában
mely már régóta nem tartja be az intim élet egyház által előírt kánonjait.
P. P. Pasolini egyik ritka szépségű filmjében (a filmművészet dekadenciájának újabb bizonyítéka) egy fiatalember a végítélettől félve nem érinti meg imádottja testét. Egy tapasztaltabb és cinikusabb testvére ki akarja nevelni belőle ezeket a fenntartásokat és megjátszva halálát, megjelenik álmában és a „túlvilágról” visszatérő tekintélyével azt mondja neki, hogy nem igazán bűn az a testi szerelem, melytől annyira gátlásosan óvakodik. Micsoda bájos öröm, micsoda fékezhetetlen lelkesedés keríti hatalmába a szerencsétlent, aki frenetikusan siet behozni az elvesztegetett időt!
P. P. Pasolini egy alig néhány perces történetbe sűrítette bele a modernitás és emancipáció egész tapasztalatát. A maga is homoszexuális, de példátlan merészségeket és önmagával szembeni nagy kételyeket egyaránt megtapasztaló és azokkal megküzdő P. P. Pasolini képes volt sokkal jobban beszélni erről, mint teszik azt a mai teljesen emancipált militánsok, akik csak politikai kérdést látnak a szexualitás témájában. Pasolininál a szexualitás még a bűn és erény közötti feszültségben létezett egy még mindig időtlen gondként, amit az is bizonyít, hogy egy középkori történetet jelenített meg. A szexualitást az ember és nem csak egyes emberek problémájaként mutatta be, amennyiben elfogadjuk a különbségtételt. A filmes később a szexualitás politikai dimenzióját is kutatta, melyben a hatalom vegytiszta kifejeződését és a visszaélés utolsó menedékét (Salò) vélte felfedezni. Míg a mai human rights-diskurzusban a szexualitást – naivan – olyan tulajdonnak tekintik, melytől a politikai zsarnokságok meg akarják fosztani az embereket, hogy könnyebben uralják őket, Pasolini egy olyan határterületet vélt felfedezni, melyben az emberiség megszületik, vagy ellenkezőleg, kihuny.
Végül az igazság, melyet sok ember – könnyen érthető okokból – elhallgat, az, hogy nemcsak a homoszexualitás,
és talán pont ezt akarta Ferenc pápa mondani, amikor a homoszexualitás témájával szembesítve a következőt válaszolta: „Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?”.
A pápa sem mondta ki egyértelműen, hogy a szabályozatlan szexualitás negatív dolog, de ez logikus következtetésként levonható, újabb okot adva a homoszexuálisoknak arra, hogy diszkrimináltnak tartsák magukat.
Különben a homoszexuálisok a mai világban azzal a taktikai előnnyel rendelkeznek, hogy provokatívan, kétértelműségek nélkül vállalják a negatív képet, megpróbálva azt pozitívvá változtatni, míg a heteroszexuálisok (általános tendenciaként) a házasélet egyre kevésbé meggyőző látszata mögé rejtik negativitásukat. Ezért vált a család, mint forma, ideológiai vita tárgyává és ugyanakkor ostromlott erődítménnyé, hiszen a homoszexuálisok ebben látják a heteroszexuális képmutatás utolsó erődjét.
A szekuláris civilizáció azért tekinti stratégiai célnak a homoszexualitás nyilvánosságának kikényszerítését, mert Isten tekintélyének ez a legegyértelműbb elutasítási formája. A homoszexualitás iránti „demokratikus” preferencia egyszerűen a világiasság logikai struktúrájából származik.
A gond az, hogy a mai nyugati civilizáció logikája jelentősen szegényebbé teszi az ember képét, mely egy leegyszerűsített mechanika felé sodródik. A fent említett, szintén tiltakozó szellemű P. P. Pasolini pártját fogta az érzékiségnek, de nem a győztes érzésével, hanem inkább a „bukott” ember iránti együttérzéssel, aki – mint bárki más – egy kis boldogságot keres, mely – távlat nélkül – önmagában emésztődik fel. A múlt évszázad 60-as, 70-es éveiben a nyugati világ még az emberi létre reflektált nagy feszültséggel és nem engedte át magát egy lehangoló önelégültségnek.
Az alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: usnews.com
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Dobrudzsa első ránézésre zárkózott vidék. Ám ha az ember lemond a turisztikai allűrökről, sok kapu nyílik meg előtte, mindenféle népeké.
Sokan nem akarnak lemondani a saját készítésű savanyú káposztáról akkor sem, ha tömbházban élnek, hiszen az erdélyi gasztronómiának elengedhetetlen része a sok vitamint tartalmazó, rengetegféleképpen elkészíthető eledel.
Hétvégére pedig kapunk egy ciklont a nyakunkba viharokkal, felhőszakadásokkal.
Öt ember sérült meg és egy ló elpusztult szombaton este Csíkszentimre határában, ahol egy lovasszekér és egy autó ütközött össze – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságtól.
Több mint harmincan megsérültek, amikor egy szír férfi felgyújtott egy lakóházat Éjszak-Rajna-Vesztfália központjában, Essenben.
Tömegverekedés tört ki pénteken egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen, ahol egy gólyabál utáni bulit szerveztek. Információink szerint fejszékkel, botokkal, illetve a széttört berendezés darabjaival estek egymásnak. A rendőrség nyomoz az ügyben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.