A Szvetlana Alekszijevicsnek ítélt irodalmi Nobel-díjban egyfajta politikai tendenciát is felfedezhetnénk, de egy rejtettebbet, amely a kor egy bizonyos típusú érzékenységével kapcsolatos.
Az idei irodalmi Nobel-díj főleg azért meglepő, mert új meghatározását adja az irodalomnak. Ha a szerzőnek dicsőséget hozó fő művét nézzük, akkor láthatjuk, hogy a „poétikusság” háttérbe szorult. A cím angol fordítása inkább riportkötetre utal: Voices from Chernobyl: The Oral History of a Nuclear Disaster. A német nyelvű szerkesztő egy kicsit merészebb: Tschernobyl: Eine Chronik der Zukunft (A jövő krónikája), és ugyanígy hangzik spanyolul is, azzal a figyelmeztetéssel, hogy egy negatív utópiáról van szó.
Csak a franciák helyeztek nagyobb hangsúlyt a poétikus szálra: Supplication, amihez kisebb alcím társul: Tchernobyl, chroniques du monde après l’apocalyps. Ami a román fordítást illeti, mellyel mi is most ismerkedünk, úgy tűnik, mintha teljesen figyelmen kívül hagyná a szöveg „irodalmi” dimenzióját: Dezastrul de la Cernobîl – Mărturii ale supravieţuitorilor (A csernobili katasztrófa – A túlélők vallomásai). A kötet idén jelent meg a Corint kiadó történelmi sorozatában.
De Alekszijevics egész műve azoknak a szerény embereknek a szalagra vett vallomásaiból áll, akik nyomtalanul szoktak eltűnni. Az idei díj bizonyos értelemben visszatérést jelent az egy évszázaddal ezelőtti „hiteles” irodalomhoz, amely naplóregényeket és levélregényeket hozott létre, azzal a különbséggel, hogy a narrátor szerepét játszó szerző ezúttal háttérbe szorul.
de ezúttal hiányzik a szubjektív nézőpont. Az oknyomozati technikaként (Romániában is alkalmazott) „szóbeli történelem” (oral history) és „irodalom” közötti határ egyre elmosódottabbá és az érzelem szempontjából egyre irrelevánsabbá válik. Márpedig az számít – legalábbis mintha ezt állítaná a Nobel-bizottság –, ami érzelmeket kelt bennünk, ami kapcsolatba hoz minket egy igazi és megrázó emberi tapasztalattal.
A Nobel-bizottság egyik tagja nemrég azt mondta, hogy véleménye szerint a nyugati irodalom elfajzott az „üvegházi”, a világ nagy szenvedésétől elszakadt hivatásos írókat kitermelő irodalmi ösztöndíjak hatására. Lehetséges, hogy Szvetlana Alekszijevicsre éppen ez utóbbi – a bonyolult metaforákat a szenvedés egyszerű megismertetésének érdekében mellőző – vélemény nyomvonalán haladva esett a választás. Olvastam néhány kísérletet arra, hogy
de ezek nem tesznek egyebet, mint a legjellemzőbb jellegzetességét homályosítják el. A francia George Nivat, egy neves szlavista és Szolzsenyicin egyik fordítója egy szép beharangozó cikkében azt írta, hogy könyveiben a magnetofon a művészet figyelemre méltó eszközévé vált és hogy maga Tolsztoj is lejegyezte füzetébe a Jasznaja Poljana-i parasztok beszédét, amit aztán úgy adott vissza, mintha csak diktálás alapján jegyezte volna le (http://nashagazeta.ch). A mai szerzőnő viszont már nem mintákat keres az egyszerű emberek beszédéből, hanem megpróbálja a dolgokat éppen az ő szemszögükből nézve – vagy pontosabban őket magukat – bemutatni.
Ebben az irodalmi Nobel-díjban egyfajta politikai tendenciát is felfedezhetnénk, de egy rejtettebbet, mely a kor egy bizonyos típusú érzékenységével kapcsolatos. Míg a 20. még a nagy személyiségek évszázada volt, a 21. a tömegek évszázadaként indult, amelyek kezdenek egyre fontosabb szereplőivé válni a történelemnek. A menekültek válsága, minden általa kiváltott reakcióval együtt, talán a legerősebb jele azoknak a változásoknak, melyek
Éppen az idők folyamán az orosz irodalomnak odaítélt Nobel-díjak nyújthatnak erre egy releváns összehasonlítást: míg a díjat 1970-ben Alekszandr Szolzsenyicin kapta meg, akinek a könyveiben egy magas szintű tudat, egy kivételes ember tanúvallomását találjuk, fél évszázaddal később Szvetlana Alekszijevicsre esik a választás, aki bármiféle szerzői hiúság nélkül egy „jelentéktelen” emberiséget állít színpadra, a nagy névtelen tragédiákra irányítva a reflektorfényt.
Gyakran mondták nagy igazságtalanságnak azok semmibe vételét, akik nem tesznek vallomást, akik nem beszélnek, nem írnak, vagy akiknek nem ismerik el irodalmi teljesítményük értékét. Márpedig a fehérorosz írónőnek odaítélt díj éppen ebbe a kárpótlási tendenciába illeszkedik. A világon óriási mennyiségben átélt tapasztalat, már ami a szenvedést, a szeretetet, a szolidaritást illeti, úgy múlik el, mintha nem is létezett volna, és a mai világ érzi, hogy valakinek legalább egy részét le kellene ennek jegyeznie.
Fotó: Margarita Kabakova / kagge.no
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Dobrudzsa első ránézésre zárkózott vidék. Ám ha az ember lemond a turisztikai allűrökről, sok kapu nyílik meg előtte, mindenféle népeké.
Sokan nem akarnak lemondani a saját készítésű savanyú káposztáról akkor sem, ha tömbházban élnek, hiszen az erdélyi gasztronómiának elengedhetetlen része a sok vitamint tartalmazó, rengetegféleképpen elkészíthető eledel.
Hétvégére pedig kapunk egy ciklont a nyakunkba viharokkal, felhőszakadásokkal.
Öt ember sérült meg és egy ló elpusztult szombaton este Csíkszentimre határában, ahol egy lovasszekér és egy autó ütközött össze – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságtól.
Több mint harmincan megsérültek, amikor egy szír férfi felgyújtott egy lakóházat Éjszak-Rajna-Vesztfália központjában, Essenben.
Tömegverekedés tört ki pénteken egy székelyudvarhelyi szórakozóhelyen, ahol egy gólyabál utáni bulit szerveztek. Információink szerint fejszékkel, botokkal, illetve a széttört berendezés darabjaival estek egymásnak. A rendőrség nyomoz az ügyben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.