Hogy cselezi Cioloș a pofonfát?

Dacian Cioloş lassan kiváltja mindenki elégedetlenségét, holott eleinte egyfajta lelkes egyöntetűség kísérte az útját. Sohasem kapott annyi kritikát, mint hétfő este, miután bejelentette, hogy nem módosítja a választási törvényt.

A kormányfő a politikai vezetőkkel folytatott „informális” összejövetel után úgy döntött, nem megy szembe a parlamenti többséggel. Egyes nagyon népszerű véleményekkel ellentétben úgy véljük, hogy a kormányfő helyesen járt el. Végül is a PNL teljesen tudatában volt tettének, amikor megszavazta az egyfordulós választást és csak akkor gondolta meg magát, amikor rájött, milyen kevés esélye van a jelöltjének.

A törvény módosításának gondolata jó, de az indoklása hibás. Ha szemére vethetnénk valamit Cioloş miniszterelnöknek, csak annyit mondanánk, hogy jobb lett volna, ha határozottan kiáll a kezdeti elutasítás mellett és elmagyarázza a liberálisoknak, hogy annak idején jobban meg kellett volna gondolniuk a tetteiket. Mert ha legalább a liberálisok nemmel szavaztak volna a választási törvény elfogadásakor, most lenne erkölcsi alap arra, hogy kikényszerítsék a módosítását. Dacian Cioloş először elutasította azt, majd bejelentette, hogy nyitott a tárgyalásokra, majd végül újra elutasítás következett.

Ám érdekes, hogy a kormányfőnek ezzel a kacskaringós viselkedésével

sikerült oldania a politikai feszültséget,

még akkor is, ha a sajtóban számos bírálatot kapott. Úgy tűnik, sikerült felfedeznünk egyfajta Cioloş-stílust, mely teljesen zavarba ejti a honi politikát. Előbb kijelent valamit, majd gyorsan megtagadja azt, hogy aztán egy látszólag módosított formában újra kiálljon mellette. Vagy fordítva: tagad, kijelent, tagad. Ezt tette a kormányprogrammal is, melyben egy valami szerepelt az első napon és teljesen más a beiktatáskor, hogy aztán később, kerülővel, visszatérjen az eredeti gondolatokhoz. Eddig senki sem folyamodott ilyesmihez a román politikában. Általában eddig az erő látszatát, a határozott és uralkodó stílust díjazták. Victor Ponta, például, az elnökválasztási kampány során sokat veszített amiatt, hogy eszközeit rosszul felmérve, presztízse alapján szintén az uralkodó stílust vette át.

Dacian Cioloş nem így tesz, és nemcsak hogy nem így tesz, de úgy tűnik, mintha minden áron ezzel ellentétes utat követne. Kabinetje egyik minisztere, Vasile Dâncu nemrég ezt mondta egy interjúban: „Dacian Cioloş különleges miniszterelnök, partneri vezetést kínál, hatalmi túlkapások nélkül; ha Dacian Cioloş-sal dolgozol, szabadnak érzed magad és mintha nagyobb kényszert éreznél a teljesítményre, mert főnökként nem próbálja rád kényszeríteni az elképzelését.” Következésképpen pontosan a viselkedése sugallja azt, hogy kerülőutakon szokta elérni a céljait. Lehet, hogy a Brüsszelben eltöltött évek is segítettek e „gyenge”, de hatékony taktika kialakításában.

Mégis, egyes taktikák hatékonysága a cselekvési környezettől is függ.

Romániában ez a kacskaringós stílus pillanatnyilag mindenkit megzavart, de végül kontraproduktívnak bizonyulhat. Persze, attól is függ, hogy végül mit szeretne elérni az ember. Itt van a nagy meglepetés. Egyelőre mindenki abból indul ki, hogy szerény megjelenése mögött nagy reformer bújik meg, aki majd nyugodtan és észrevétlenül egy új alapkövet fog letenni. De mi van akkor, ha hibás ez a feltevés és a kormányfő csak teljes biztonságban szeretne lavírozni, hogy aztán a tekintélyén esett csorba nélkül távozzon a játékból? Akkor a félrevezető álláspont-változtatásos taktikája végül sikeresen eljuttathatja a célig.

Nézzünk meg még egy elemet. A plágiummal szembeni fellépés ügyében az egyik minisztere, aki természetes módon átvehetné ugyanezt a taktikát, előbb azt érzékeltette, hogy habozik, majd olyan új reményeket táplált, hogy valami radikálist fog tenni, hogy végül kiderüljön, az egész csak egy ügyes trükk volt, amivel konzerválhatták a politikai többség stabilitását.

Végül is csak az év elején vagyunk és egyetérthetünk abban, hogy még nem jött el a következtetések levonásának ideje.

A címeket és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: revista22.ro