1989: nem volt forradalom?

Az ügyészség szerdán közzétett egy közleményt, melyben megmagyarázza, hogy miért bővíti ki „emberiesség elleni bűncselekményekre” a forradalom ügyében folyó nyomozásokat. Ez olyan, mintha az egész folyamatot új, ezúttal az összképre is odafigyelő perspektívából kezdenék újra, melyet az összes korábbi nyomozás során teljes mértékben figyelmen kívül hagytak. Az volt a meglepő és botrányos, hogy

a katonai ügyészségek két évtizeden keresztül különálló részleteket vizsgáltak (vagy tettek úgy, mintha vizsgálnák),

melyeket nem lehetett összekapcsolni egymással.

Az irodalomtörténet egyik iskolapéldája a waterlooi csata leírása Stendhal Pármai kolostor című regénye hősének szemszögéből nézve: a csata közepébe pottyant Fabrice del Dongót egy csomó iszonyatos részlet köti le, melyek megakadályozzák, hogy megértse az események menetét, ki támad, ki vonul vissza, ki veszít és ki győz. Márpedig a katonai ügyészek 20 éven keresztül úgy viselkedtek, mint holmi fiatal újoncok, akik egy felfoghatatlan csata kellős közepébe csöppentek. A katonai ügyészségek csak most jutottak el addig, hogy összeálljon bennük az összkép, ahogy ebből a közleményből kiderül: „Abból, ahogy ez a támadás lezajlott, az derül ki, hogy létezett egy cselekvési terv, melynek az volt a célja, hogy zavart keltsen a fegyveres erőkön belül, megosztva a Honvédelmi Minisztérium vezetőségét és hamis parancsokat, jelentéseket és információkat terjesszen, utcára vigye és felfegyverezze a lakosságot, illetve

egy ’polgárháború’ látszatát keltse,

melyben a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium, vagy ugyanazon minisztérium fegyveres egységei csapnak össze, hogy ezáltal átvegyék a hatalmat és legitimálják az új vezetőket. E terv megvalósítása során bevetették a Román Televíziót is, mely riadalmat keltő és néha hamis közleményeket terjesztett, megszakították a telefonkapcsolatokat, az erőszakszervek élére pedig az új politikai-katonai vezetőséghez hű volt katonai kádereket állítottak, ami számos áldozattal járó pszichológiai és médiabeli ’háborút’ generált”. (http://www.mpublic.ro/)

Azért idéztem az egész bekezdést, hogy még világosabb legyen: úgy tűnik, a nyomozók végre kezdik felfedezni azt, amit az elbeszélt történelem, mint ahogy a nem hivatalos történetírás is már régóta megállapított: 1989. december 22-e után

az államcsínnyel létrejött hatalom utcai összecsapásokat szimulált, hogy ezzel forradalmi legitimációt hozzon létre magának.

Végre a katonai ügyészségek is elismerik, hogy egy bizonyos pillanattól kezdve a forradalom véres bohózat volt. „Ki lőtt ránk 22-e után?”, ezt a kérdést skandálták az Egyetem (Universităţii) téren, mely önmaga világított rá a helyzet természetére. Ceauşescut a régi rezsimen belüli összeesküvők állították félre, akik nem rendelkeztek semmilyen népi legitimációval, és akiknek forradalmi aurát kellett alkotniuk maguknak. Az akkor az utcákon tartózkodók végül elég hamar felfogták, hogy a Ceauşescu elmenekülését követő napokban a közigazgatást továbbra is egy névtelen hatalom irányítja, mely egy tökéletesen működőképes állami apparátus sebességével és hatékonyságával tudta mozgósítani magát.

Az ügyészség közleménye jelentős esemény, bár nem abban az értelemben, amit gondolni lehetne. Hiszen

kicsi az esélye annak, hogy az új nyomozás mindenkit azonosít majd azok közül, akik érintettek voltak az 1989. decemberi összeesküvésben,

pontosan megállapítja a szerepüket és bűnösségük mértékét és az igazságszolgáltatás elé hozza őket. De mégis említésre méltó, hogy a kommunizmus bukása óta először igazolja az állam egyik hivatalos, a hatalom legfontosabb szintjeihez szorosan kötődő intézménye a forradalomról a közvéleményben kialakult képet, melyet eddig mindig a felforgatás egyik formájának minősítettek. Az igaz, hogy teljesen szabadon meg lehetett írni és el lehetett mondani sok dolgot, de ezeket mindig is naiv és rosszindulatú összeesküvés-elméletekként igyekeztek lekicsinyelni. Futólag említem, hogy ha valamikor, hát most sor került az „összeesküvés-elmélet” bizonyítására, a román forradalom esetében.

Az ügyészségnek jó híre van: „Mindazoknak a tetteknek az esetében újraindulnak a nyomozások, melyek a 11/P/2014. sz. akta tárgyát képezték, beleértve az 1989. december 22-e után az egész ország területén elkövetett tetteket, az ezzel az üggyel kapcsolatos bűnvádi nyomozás újraindítását megerősítő határozatban szereplő rendelkezéseknek megfelelően.”

De az egésznek van egy sötét oldala is, hiszen az igazságot csak egy szomorú próféciából eltelt két évtized után ismerik el hivatalosan.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.