Valódi magyar–román párbeszéd akkor jöhet létre, ha a helyi román közösségnek sikerül félreállítania az ármánykodó szekusivadékokat, ha a fehér hollók elnyomják a gyűlöletkeltők hőzöngését. Ebben pedig mi is segíthetünk nekik.

A gond az, hogy a görögök győzelme nem több illúziónál. Lázadásuknak eredménye nincs, mert nem is lehet, az ünnep másnapján kezdődik minden elölről: a nyugdíjasok hosszú sorokat állnak a bankautomaták előtt, hogy a megengedett legtöbb hatvan eurót kivehessék, a bankok zárva, a húzóágazatnak számító vendégforgalom kegyetlenül megsínyli a bizonytalanságot.

Kétségkívül jobban mutat Bukarest és a nagyvilág előtt, ha egyetlen autonómiatervezet mellett áll ki a székelyföldi magyarság, egyetlen tervezet mellé sorakozik fel minden magyar párt és szervezet, nem pedig két statútumról folyik a vita, miként jelenleg.

Ha tudomásul veszik végre, ha nem, leáldozott a szocialistáknak.

Hiába hittek a jobb- és baloldali kormányokban egyaránt csalódott görögök a szívükből szóló népvezérnek, Cipraszról csakhamar kiderült: nem több populista politikai kalandornál.

Mert hiába valósul meg az összefogás helyi ügyekben, ha nagyobb ívű akciókat már nem tudnak közösen lebonyolítani, ha a nemzeti érdek fölé kerül a pártérdek, ha győz a kiszorítósdi, ha nem tudnak túllépni régi sérelmeken, ha büszkeségből, dacból nem akarnak csatlakozni más ötletéhez.

Ha azt hittük, Victor Pontánál lejjebb nincs már, csalódnunk kell, hisz lám, a törökországi térdműtéte után lábadozó miniszterelnök azt javasolta, gyógyulásáig Gabriel Oprea vezesse majd az ország dolgait.

Az RMDSZ honatyái az ellenzék padsoraiból is ugyanolyan gátlástalanul szavazták meg saját nyugdíjuk emelését, mint szociáldemokrata kollégáik a kormányoldalról.

Nem amiatt aggódnak, hogy Romániában máig nem érvényesül a hatalmi ágak elválasztásának elve, hogy a képviselők és szenátorok védőgyűrűt vonnak korrupcióval gyanúsított kollégáik köré, és már a kivizsgálást is minden eszközzel akadályozzák – hanem azt tekintik Európát fenyegető veszélynek, hogy Orbán Viktor kormánya konzultációt kezdeményezett a menekültkérdésben.

Victor Pontának úgyis vége. Hiába, hogy a parlament titkos szavazáson hatalmas többséggel megmentette bőrét, és emiatt nem indulhat bűnvádi eljárás a korrupcióval gyanúsított Ponta ellen, távozása a kormány éléről csak idő kérdése, hisz Románia miniszterelnöke lehetetlen helyzetbe került: senki nem veszi majd komolyan sem itthon, sem külföldön, elszigetelődik, politikai pályája végéig kíséri majd a korrupció árnyéka.

Igen nagy bajban lehet az a társadalom, amelyben köteleznék az állampolgárokat az ünneplésre.

Az angol trónörökös kiruccanásairól szóló színes sajtótudósításokat követő romániai tévénézők, újságolvasók milliói számára derülhet ki: vannak az egységes román nemzetállamnak olyan zugai, amelyek képe eltérő attól, amihez hozzászoktak, más az építészeti örökség, másak hagyományaik, más nyelvet beszélnek az ott élők, mégis érdekes és értékes vidékek ezek.

Az RMDSZ sajátos módon oldotta meg a már-már teljesíthetetlennek látszó ötszázalékos parlamenti küszöb kérdését: az újratervezés jegyében nem a választókhoz vezető utat keresik, hanem a román pártokhoz kanyargót.

Úy tűnik, kezd kialakulni egy pártok fölötti szövetség, amely minden eszközt bevet a korrupcióellenes harc hiteltelenítésére, az igazságszolgáltatás lejáratására, a korábbi állapotok visszaállítására.

A parlament által múlt héten elfogadott zászlótörvény nem biztosítja a székely jelképek szabad használatát, nem vet véget a hatósági hadjáratnak, nem nyújt megoldást a kék-arany lobogó kitűzése miatt perekbe kényszerült önkormányzati vezetők számára – nem old meg tehát semmit mindabból, amit jó néhány éve immár problémaként él meg a székelyföldi közösség és vezetői.

Jó volna ezért azt megértetni Klaus Johannisszal és a bukaresti politikai osztállyal, hogy ami Romániában különös, avagy nem helyénvaló – vélhetően az autonómia tartozna ide –, az Európa jobbik részén természetes, és igen jól működik.

A felelőtlen erdőkitermelés, erdőirtás, a kizárólag rövid távú gazdasági érdekeket követő, az azonnali profitszerzést célzó esztelen pusztítás ellen emeli fel szavát remélhetőleg több tízezer civil. Háromszéken a Réty határában megtelepedett osztrák fűrészüzem miatt különösen időszerű és fájó kérdés ez.

A legnagyobb nemzeti kisebbség, a magyarság képviselőinek kizárásával Kolozs­váron tartott kisebbségekről szóló nemzetközi konferencia legalábbis azt bizonyítja: a román diplomácia a legaljasabb húzásokra is képes, hogy tovább éltesse azt a hazugságot, mely szerint Bukarest példaértékűen megoldotta a kisebbségben élő nemzeti közösségek problémáit.