Lehet tovább áltatni magunkat, hogy jó az út, amelyen járunk – csakhogy lassan nem marad már, kit ámítani lehet.

A vasárnapi választás kicsit arról is szól, hogy rádöbben-e értékére, erejére Erdély – vagy hagyja tovább uralkodni a Balkánt.

A polgáriak elnöke a jelek szerint sikeresen folytatja elődje, Szász Jenő romboló munkáját, az MPP pedig a legjobb úton jár az önfelszámolás felé.

Ponta egyszerűen vállalhatatlan, ezt tudomásul vette az RMDSZ vezetése.

Kudarcot vallottunk, mindannyian. Nem csak a politikai pártok.

Mivel az egyik legbefolyásosabb szociáldemokrata politikus ellen bűnvádi eljárás indult, adódott az újabb vád, miszerint bűnszövetkezet a közvetítő.

A menetelés után számos tekintetben előrébb állunk ugyan, de célba még nem értünk, mi több, fennáll a veszélye annak is, hogy az eddigi eredmények szertefoszlanak.

Ha nem lesz elég meggyőző Kelemen Hunor fölénye Szilágyi Zsolttal szemben, szertefoszlik a román pártok körében mesterségesen még mindig életben tartott mítosz, miszerint ő a magyarság egyetlen hiteles képviselője.

Akár Kelemen Hunor, akár Szilágyi Zsolt győzne, élhetőbb, normálisabb, európaibb állammá válna Románia.

Beszélhetünk-e egyáltalán valódi többpártrendszerről, ha mindenik a kommunista bukaresti államhatalomból nőtt ki, különbséget alig észlelünk közöttük, ráadásul mindahány magyarellenes szólamokkal igyekszik voksokat szerezni?

Az ígéretek, a beharangozott jóléti intézkedések mögött több a kérdőjel, mint a bizonyosság, és inkább szolgálnak kampánycélokat, mint a társadalmi igazságosság elvét.

Hogy a 75 százalékban magyarok lakta Sepsiszent­györ­gyön is harcolnunk kelljen a kétnyelvűségért, az bizony több, mint égbekiáltó, egyút­tal pedig igen hűen tükrözi, hol is tartunk a jogainkért folyó küzdelemben majd negyedszázaddal a rendszerváltozás után.

Gondok akkor adódnak – de ilyenkor bizony komolyan kell venni azokat, és határozottan fellépni ellenük! –, amikor a verseny, a sportesemény szélsőséges, idegengyűlölő eszmék kinyilvánításának ürügyévé degradálódik.

Minden Bukarestből irányított kizsákmányolás ellenére ma is Erdély viszi a hátán az országot.

Igencsak kérdéses, mi lesz a politikai hatalomtól lassan ugyan, de mégiscsak függetlenedő igazságszolgáltatással, folytatódik-e a végre beindulni látszó korrupcióellenes küzdelem Romániában?

A két magyar jelöltnek tisztán, bátran kell közvetítenie elvárásainkat – nekünk pedig minél nagyobb számban kell a szavazóurnákhoz járulnunk.

Bizony van, mit tanulnunk a skótoktól – egységet, kitartást, elszántságot, sorsuk, jövőjük iránti felelősséget (a népszavazáson szinte 90 százalékos volt a részvételi arány!) –, de azért a britektől is volna, mit ellesni.

Az autonómiatervezet fordulópont lehet – de csak akkor, ha tartalmas közvita követi, melynek végén a romániai magyar közösség minél jelentősebb része magáénak érzi majd.