Megbomlik tehát az az egység, amely oly erőteljesen megnyilvánult például tavaly októberben, a székelyek nagy mene­telésén. És ez olyan fokú zavart okozhat a közösségen belül, amely végérvényesen kompromittálhatja az autonómiamozgalmat.

Pontának pedig kapóra jöhetnek a Tări­ceanu által kapott voksok a verseny máso­dik fordulójában, amikor a jobboldali erők várhatóan felsorakoznak majd a bejutásra jelenleg legesélyesebbnek tűnő Klaus Johan­nis mögé, és valamilyen módon a szocialista jelöltnek is bővítenie kell táborát.

Értjük tehát, hogy Liviu Dragnea miért beszél. De vajon miért hallgat az RMDSZ?

A politikai prostitúció legalizálásaként is értelmezhető jogszabály célja világos: Pontáék minél több ellenzéki polgármestert, tanácselnököt szeretnének leigazolni az államfőválasztás előtt.

Az elnökválasztási kampány minden pénzt, időt, energiát felemészt, az országot, mondhatni, csak valamiféle tehetetlenségi erő vezeti – hogy hová, milyen irányba, azt nem tudjuk, csak sejthetjük.

Fölöttébb aggasztó, hogy a magát a magyarság hangjának megjelenítőjeként meghatározó államfőjelölt szemrebbenés nélkül szegi meg ígéreteit.

Bár kétségkívül hatásos fegyver a riogatás, ha túl gyakran vetik be, elveszíti élét, és akkor is hatástalan marad, amikor valós veszély állna fenn.

Romániában jelenleg nem az számít hazafinak, aki az ország és nemzete előmenetelén dolgozik, hanem az, aki erőteljesebben gyűlöli a magyarokat.

Azért azt sajnálhatjuk, hogy nincs Romániában olyan hangos és agilis baloldal, az emberi jogokért, a demokráciáért, a jogállamiságért olyan eszeveszettül aggódó társaság, mint Magyarországon.

Az autonómia próbaköve lehet, hogy önkormányzataink képesek-e egységes, összehangolt fellépésre.

Az autonómiát követelőknek így nemcsak a romániai politikai élet vezetőit kell meggyőzniük, hanem láthatatlan erőket is le kell győzniük a sikerhez.

Hogy mit is mondott Orbán Viktor Tusványoson, miről szólt beszéde voltaképpen, az mindinkább háttérbe szorul, szavait összemossák, és csak azokra a megjegyzésekre összpontosítanak – például a török, kínai, orosz, indiai gazdaságra tett utalásokra –, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy azonmód Putyinhoz hasonlítsák.

Kelemen Hunor, bizony, eléggé rossz esélyekkel indul. Hitelessége sérült az előző, EP-választási kampány során az autonómiastatútum halogatása miatt, tekintélye csorbult az RMDSZ kormányon maradásával, és a kampány vonatkozásában sem túlságosan kedvező, hogy hatalmon maradt a szövetség.

Az RMDSZ kormányon maradásában talán Kelemen Hunor veresége a legaggasztóbb. Az, hogy mielőtt még a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna a kérdésben, Verestóy Attila már közölte azt.

Sem a szociáldemokratáknak, sem az RMDSZ-nek nem érdeke a válság gyors lezárása, inkább a feszült helyzet fenntartására, annak kiaknázására törekszenek.

Folytatódhat a látszatpárbeszéd, a sehova sem vezető kis lépések politikája, a zsibvásár hangulatát idéző koalíciós alkudozások kora – vagy következhet a karakán kiállás időszaka követeléseink őszinte megfogalmazásával.

Ha visszaélések történnek a közpénzzel, ha korrupciós bűncselekményt követnek el, az éppen olyan, mintha az adófizető polgár becsületes munkájáért járó jól megérdemelt fizetséget lopnák el tőle.

Az ilyen nézetkülönbségek viszont nemcsak az autonómiastatútum véglegesítését hátráltatják, hanem hiteltelenítik az RMDSZ Székelyföld-politikáját.