A fölötte szükséges összefogásról

„Márpedig valami ilyesmit érzékelünk mindabból, ami tegnap a két magyar párt és a „szakadár” (?) néppárti képviselő közös sajtótájékoztatóján elhangzott. Mert joggal vetheti a néppártiak szemére Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök, hogy nem akarnak közös frontot nyitni a prefektussal szemben a himnuszügyben – hisz Balázs Attilának ott volna a helye, igencsak nehéz lesz kimagyaráznia, miért nem fontos számukra a magyar himnusz védelme.

Torz viszont Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök magyarázata az éppen általa a március 10-ei székely szabadság napján beharangozott nagyszabású autonómiatüntetés vagy az SZNT által október 25-ére meghirdetett lármafás akció kapcsán. Abban ugyan igazat adhatunk neki, hogy jobb egy nagy megmozdulás, mint több kicsi, a nyilatkozatok és az eddig történtek (pontosabban az eddigi csend!) alapján azonban a legvalószínűbbnek az tűnik, az RMDSZ-nek soha nem is állt igazán szándékában egy nagyszabású autonómiatüntetés megszervezése.

Ellenkező esetben a március 10-e óta eltelt három és fél hónapban csak tettek volna valamit az ügy előmozdításáért. Tamás Sándor agilis politikusként csak így próbálta felhívni magára a figyelmet és menteni az RMDSZ becsületét akkor, amikor Kelemen Hunor szövetségi elnök éppen igen nyeglén nyilatkozott a vásárhelyi tiltakozás betiltásáról.

Ezért is érthetetlen az a köntörfalazás, a tárgyalások elől való menekülés, amellyel Izsák Balázsék újszerű kezdeményezéséhez viszonyulnak, mely során őrtüzekkel rajzolnák ki Székelyföld határait, így próbálva felhívni ország-világ figyelmét a székelyföldi autonómiatörekvésekre."