A válaszlevél a Dâmboviţa-parti politizálás majd minden jellemzőjét magán hordozza: késve született, jellegében felelősséget hárító, érvelésében ferdítésre, valótlanságra épít, és átsüt rajta a bukaresti hatalom viszonyulása az országban számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségekhez.

A szövetség képviselői továbbra is győzelmüket hangsúlyozzák, pedig immár mindenki számára világossá vált: a harmadik mandátum az összefogás elmaradásán bukott el.

Az erdélyi magyarok jelentős hányada – gyakorlatilag tízből hét – nemet mondott. Nemet mindenekelőtt a magyar képviseletet kisajátító RMDSZ-re, az emberek gondjaitól hovatovább eltávolodó Európai Parlamentre, a válság sújtotta unióra magára, a koncsitásodó Európára.

A Kárpát-medencei magyarság egészének jól jöhet, ha az ukrán válság miatt a nyugati hatalmak kénytelenek szembesülni azzal, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek ügye számos államban megoldatlan.

Az erdélyi magyar politikus időszámítása egyáltalán nem egyezik a világival.

Nem elég, ha egy város szerethető és „fesztiváros” – lakhatónak is kellene lennie.

Valószínűsíthető, hogy egyhamar nem születik meg a zászlótörvény végleges, mindenki által elfogadott változata. Az is egyre nyilvánvalóbb: az erről szóló vita nem a helyzet végleges rendezését, sokkal inkább a résztvevők politikai érdekeit szolgálja.

Ismét bebizonyosodott: Moszkva soha nem tett le birodalomépítési ambícióiról, az észak-atlanti szövetséget, Amerikát és az Európai Uniót mégis szemmel láthatóan váratlanul érték az orosz lépések.

Sokat járt Traian Băsescu Székelyföldre, de nem eleget – az autonómiával kapcsolatos, egyre kevésbé empatikus és egyre radikálisabban elutasító kijelentései legalábbis erről tanúskodnak.

Kicsit olyan az RMDSZ által hónapok óta ígért autonómiastatútum, mint az amerikai krimisorozat főszereplőjének, Columbo detektívnek a felesége: folyton csak beszélnek róla, de még senki sem látta.

Fellélegezhetnek az RMDSZ vezetői, hogy az európai szabályozások értelmében az EP-választásokon csak a magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok szavazhatnak anyaországi párt listájára.

Magyarországon nagyjából mindenre, Romániában pedig jóformán semmire.

Ezúttal nem a szemlélődő, az arénán kívülre szorult szurkoló szerepét szánták nekünk: magunk is részt vehettünk a voksoláson, beleszólhattunk a nemzet sorsának alakításába.

A szociáldemokrata miniszterelnök majd’ kétéves regnálása során egyértelművé vált: semmiféle gazdaságpolitikai elképzelése nincs a hatalomnak.

Megbolydult méhkashoz hasonlít mostanság Európa. Egyre több országból érkeznek a hírek: az ott élők egy-egy közössége, mind több régió választaná az önállóság útját.

Biztosnak tűnik, hogy nem áll fenn a „fordított december 5-e” veszélye, és az elszakított nemzetrészeken élő magyarság nem fordít hátat az anyaországnak.

Továbbra is a magyar közösség megfélemlítésére játszik Bukarest.

Az autonómiaküzdelem egyik próbaköve az is, hogyan szervezi meg önmagát a közösség.