Amíg a magyar és angol nyelvű felszólalások mellett román szót, erdélyi, székelyföldi román felszólalót nem hallunk, addig küzdelmünk aligha járhat sikerrel.

Minden fórumon itthon és a nagyvilágban mutassuk fel: nem csupán a magyarok jogfosztásában jár élen a román állam, hanem alapvető emberi jogokat is korlátoz.

Tartanak tőlünk Bukarestben – mással aligha lehetne magyarázni, hogy miért kellett a hatósági tiltás fegyverét bevetnie a román államhatalomnak a székely szabadság napja előtt.

Ezzel a velejéig korrupt, posztkommunista és magyargyűlölő bandával készülne szövetkezni érdekképviseleti szövetségünk

Tőkés Fidesz-színekben történő indulása különben sem ellentétes a magyar kormánypárt nemzeti összetartozást hirdető politikájával, ugyanakkor jelzésértékű a temesvári forradalom hősének bevonása a szocialista baloldallal szemben folytatott küzdelemben.

Miféle jogállam az, ahol egy jó előre bejelentett, békés tömegrendezvényt mondvacsinált kifogásokra hivatkozva be akarnak tiltani?

Igen sok kérdés felmerülhet a Demokratikus Koalíció politikusának szombati előadása után. Hogy például ki is valójában a baloldal vezetője: Gyurcsány Ferenc vagy Mesterházy Attila?

Az elmúlt években hozzászokhattunk már ahhoz, hogy Romániában bizonyos értelemben különleges státussal bír Székelyföld: egészen más törvények érvényesek itt, mint az ország többi részén, és ami másutt szabad, az nálunk tilos.

Megtorpanások, be nem váltott ígéretek, párt­érdekek előtérbe kerülése, kiszorítósdi, árulások – rosszul indul az idei év az erdélyi magyar közéletben.

Képmutatás tehát az elutasító magatartás, mellyel nyugati államok egyes politikusai a bevándorlókhoz viszonyulnak, vélhetően voksszerzési törekvések, tehetetlenségük leplezése áll a háttérben.

Szusszanásnyi időt jelent csupán számunkra, hogy a Ponta-kormány idénre nem tervezi a régiósítást – legalábbis Klaus Johannis, a liberálisok első alelnöke ezt állítja. Korai volna azonban örömünnepet ülni, több okból kifolyólag is.