A nemzet toxikológusa fiatalokról, füvezésről, Istenről, politikáról, Erdélyről ultraröviden.

Nehogy azt higgyük, hogy az önkormányzati választásokig hátralevő pár hónap egybeesik a napsütéses, virágos kikelettel. Véres idők jönnek.

A romániai politikában csak idő kérdése, mikor valósulnak meg az „elképzelhetetlen” forgatókönyvek.

Erre ment rá a délelőttünk, de megérte, mert a mentésen kívül a cukiságfaktort is sikeresen kimaxoltuk.

Eddig se értettük, de most aztán pláne.

Csápoltunk az Éjféli harangra és a Gép-indulóra, énekeltük az Itt és mostot.

Élet a pártkongresszuson.

Kivitték az utcára az irodákban kitalált szimbólumot.

A rendszerváltás szimbolikus pillanata még várat magára.

A kormánypárti kétharmadot tulajdonítja a levélszavazatoknak. Erdélyi portál is átvette.

Az alkotmánybírósági döntés nem csak az RMDSZ kudarca, hanem a miénk is.

Mit keresnének a bányászok 2017-ben a parlament előtt?

Csakhogy van egy „csakhogy”.

A román álláspontról is szó volt a magyar és a román külügyminiszter találkozóján.

Fura dolgok történnek az utóbbi időszakban.

„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.

A Korunk egykori főszerkesztőjének hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra.

A CUG történetéről meséltek egykori alkalmazottak az Erdélyi Múzeum Egyesületnél, a Kolozsvári Magyar Napokon.