A visszaállított Mária-oszlop új főteret teremtett Kolozsváron – a szakrális-spirituális tér találkozása a 21. századi várossal (FOTÓRIPORT)

Huszonkilenc évnyi kolozsvári élet után biztosan kijelenthetem, hogy az egész évben őrülten rohanó város sajnos csak rövid ideig, nyáron mutatja meg a legszebb arcát. Van egy-két hét augusztus elején, amikor Kolozsvár érezhetően lelazul – érthető: sokan elutaznak szabadságolni, nincs iskola, az egyetemisták is máshol vannak.

Nem vagyok embergyűlölő, de a mára túlzsúfolttá vált Kolozsvár ilyenkor a legélhetőbb. A város szellősebb, nyugodtabb, a gépkocsiforgalom a felére-negyedére csökken. Na, ilyenkor szép Kolozsváron járkálni, nézelődni, ráérősen inni egy kávét egy teraszon.

Hadd mutassak egy, de inkább két fotót:

A képeket augusztus 15-én, csütörtökön, tehát hétköznap dél körül készítettem – ilyen nyugodt és szellős Főteret csak ebben az időszakban lehet látni. Máskor itt tömeg, közlekedészaj, kipufogógáz-szag, rohanás és bolondulás van.

Most éppen az Egyetem utcába igyekeztem, gondoltam, megnézem az eredeti helyére visszaállított Mária-oszlop ünnepélyes felszentelési ceremóniáját. És itt kapcsolódik a történetbe a fenti gondolatmenet, mivel ehhez az eseményhez nem lehetett volna jobb időpontot találni. Az oszlop ugyan már tavaly decembertől ott áll az Egyetem utcában, amit – és a környékét is – az önkormányzat teljesen átalakított, de utána még hónapokig építőtelep volt a környék, sóderhalmokkal, gödrökkel, drótkerítéssel, burkolatmaradványokkal.

Aztán jött a nyár, az egyetem főépülete és a tőszomszédságában levő iskolák környékén pedig nagyüzem volt, ballagással, vizsgákkal, nyüzsgéssel, egymás hegyén-hátán araszoló és parkoló autókkal. És az égig hullámzó vitákkal, felháborodással, hogyaszongya: az önkormányzat lemészárolta az Egyetem utcát, a Farkas utcát, elrontotta a korábbi szép utcaképet, kivágatta a fákat satöbbi.

Aztán a viták is nagyjából elültek, a Főtér felől megközelítve pedig így néz ki az Egyetem utca a felújítás után:

Ez csúnya? Szerintem nem, ellenkezőleg. A fanyalgókéval ellentétben nekem az a benyomásom, hogy így, a gépkocsiforgalom kitiltásával, az új utcaburkolattal, az éttermek és kávézók teraszaival, a fákkal, színes virágokkal és díszbokrokkal, a hosszú kőpadokkal, a sétálgató emberekkel vált az Egyetem utca azzá, aminek lennie kellett. Megnyílt a tér, aminek egyszerre szerves részeivé váltak a környező épületek, a piarista templom, az egyetem főépülete és a paloták.

Korábban hatalmas felzúdulás volt civil körökben, miután az utca átépítése keretében kivágtak egy-két öreg fát, amelyek pont a piarista templom előtt álltak.

És igaz, hogy az egyébként gyakran eszement módon „fejlesztett” kolozsvári beton- és kőrengetegben igencsak felértékelődik bármilyen fa, bokor, fűcsomó és minden, aminek zöld levele van. De nézzünk csak rá a képekre: a piarista templom bejáratát, homlokzatát igenis szabaddá kellett tenni, meg kellett nyitni, akár favágás árán is, hogy teljes egészében láthatóvá váljon a díszesen faragott kőkapu, a meleg és vidám narancsszínűre festett homlokzat (hej, de szép tud ez lenni alkonyatkor, amikor az utolsó napsugarak visszaverődnek a nyugat felé néző magas templomhomlokzatról).

Ezt az új teret pedig magától értetődő természetességgel, gyakorlatilag pillanatok alatt lakták be a sétáló emberek, a diákok, a teraszokon kávézgató, sörözgető turisták.

Hiányoznak a fák a templom elől? Szerintem nem.

Ebből a szögből az Egyetem utca és a Főtér szerves egységet alkot.

Na és ebbe a térbe került bele a Szűz Mária-oszlop, amely augusztus 15-étől „hivatalosan” is, egyházi áldással magasodik a tér spirituális közepén. Mert hogy valóban térré vált itt a korábbi utca: bár az Egyetem utca technikailag és adminisztratíve a Főteret köti össze a Petőfi (Avram Iancu) utcával, az átalakítással és a Mária-oszlop eredeti helyére kerülésével itt egy átlényegülés történt: az utca fele hosszából tér lett, amiből aztán egy valóban utcának kinéző rövid útszakasz vezet át a Petőfi utcába. Az oszlop helyén korábban egy mindig zsúfolt és ronda, háromszög alakú parkoló foglalta el a teret.

Eredeti helyén a Mária-oszlop.

Térré változott az utca.

A Mária-oszlop térteremtő funkciója konkrétan három szereplőnek köszönhető: Macalik Arnold kolozsvári építész megálmodta és csapatával meg is valósította az Egyetem utca és környékének újratervezését, Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője évekkel ezelőtt, még önkormányzati tanácsosként felvetette a Mária-szobor visszaállításának ötletét, majd ezt hivatalos formában be is nyújtotta a városi tanácsban, a városvezetés pedig elfogadta az elképzelést. Így kerülhetett vissza eredeti helyére az oszlop, hatvanöt év után. Pontosabban a teljesen újjáépített, újrafaragott másolata, az eredeti ugyanis nagyon megrongálódott.

De mi is ez a Mária-oszlop?

Előtte, utána. Az oszlop a Szentpéteri-templom kertjében és a jelenlegi, régi-új helyén.

Röviden: egy barokk stílusban készült kőszobor, egy díszes talapzaton álló oszlop, amelynek tetején Szűz Mária alakja áll. Kolozsvár legrégebbi, Erdély második legrégebbi köztéri emlékműve. Az oszlopot 1744-ben állították fel, gróf Kornis Antal főkormányszéki tanácsos és felesége, Petki Anna adományaként, akik a Kolozsváron éppen elmúlt pestisjárvány után ezzel fejezték ki hálájukat. A szobrot egy osztrák szobrászművész, Anton Schuchbauer készítette. Az oszlop a második világháború vége felé megrongálódott, az 1950-es években pedig a kommunista hatalom már nem nézte jó szemmel, 1959-ben pedig részekre bontották és a Mátyás-szülőházhoz közeli ferences templomban raktározták el. Aztán 1961-ben az akkor még Kolozsvár keleti szélének számító részen álló Szentpéteri templom mellett állították fel. Később megépült a Mărăști lakótelep, a templom és a Mária-oszlop pedig beszorult a panelházak és a templomot mindkét oldalról szorosan közrefogó kétsávos utak közé. A szobor innen került ki 2022-ben, amikor elkezdődött a felújítása, 2023 decemberében visszaállították az eredeti helyére, 2024. augusztus 15-én pedig felszentelték. A szobor erősen megrongálódott eredeti részeit jelenleg múzeumban őrzik, a most visszahelyezett oszlop másolat.

A szobor régi-új helyszíne pedig valóban szakrális-spirituális pont. Ugyanis ha megállunk a szobor talapzatánál, északi irányba akadálytalanul látni a főtéri Szent Mihály-templomot, keleti irányba nézve szintén zavartalanul látjuk az ugyancsak felújított, megnyitott térré alakított Farkas utcai református templomot (mellette a református kollégiummal), délre pedig ott a kapcsolat a légvonalban kőhajításnyira levő Házsongárdi temetővel. Miközben a szobor tőszomszédságában magasodik a piaristák temploma, az egyetem főépülete és a Báthory István Elméleti Líceum (na meg a „kicsi Báthory”).

Nincs átmenet, szervesen kapcsolódik össze az Egyetem utca a Farkas utcával.

Nem is kell Dan Brown-i regényekbe illő hangulatban és észjárással nézzük a dolgokat, mivel könnyedén arra a felismerésre vezetnek rá a gondolataink, hogy spirituális értelemben tulajdonképpen ez lett a város igazi főtere – kisebb, diszkrétebb, intimebb, mint a Mátyás-szoborcsoport és a Szent Mihály-templom uralta nagy Főtér, de ezek a szakrális, világi és funkcionális erőterek itt metszik egymást a leginkább.

Hit és tudás, lélek és ész, ráció és érzelem, földi és égi világ találkozik itt igen erőteljes és harmonikus szimbolisztikában, a Mária-oszlop pedig talán épp az utolsó, hiányzó elem, összekötő kapocs volt ebben a harmóniateremtésben.

A Farkas utca a Mária-oszlop felől nézve.

Mondjon bárki bármit, ez csúnyának nem nevezhető, sőt.

Érdemes tehát így, ilyen összefüggésben, a nagyobb képet nézve szemlélni ezt a teret. Nem csak az Egyetem utcát, hanem a Főtér, az Egyetem utca, a Farkas utca és a környék együttesét. Mert a Főtér igen szépen folyik át az Egyetem utcába, a Mária-oszlopnál pedig ugyanilyen természetességgel kanyarodik el a szemlélő tekintet a Farkas utcába. Aminek a felújítását szintén elégedetlenség, bírálatözön és felháborodás-hullám fogadta, de végül szép lett.

Lehet lamentálni, hogy régebbjobbvót meg hasonlók, (és persze lehet jogosan elégedetlenkedni a technikai megvalósítás amúgy könnyedén javítható hiányosságai miatt) de a Farkas utca most nyílt meg, most vált utcából térré, most érkezett meg, én úgy érzem.

Az Egyetem utca folytatása a Petőfi utca felé.

Szóval érdemes ezt a belvárosi térséget egyben bejárni. Nem nehéz, az ember elindul mondjuk a ferencesek templomától, a Karolina-térről, elballag a Mátyás-szülőház mellett a Főtérig, onnan átmegy az Egyetem-utcába, kinéz a Házsongárd felé, majd visszafordul és folytatja sétáját a Farkas-utcában, a református templomnál továbbmegy a várfalig, az Apáczai líceumnál a Deák Ferenc (Eroilor) utcát keresztezve átmegy a szintén felújított és sétálóutcává alakított Szentegyház (Iuliu Maniu) utcába, amelyen végighaladva visszajut a Főtérre, ott pedig megiszik egy kávét egy teraszon és megemészti a látottakat. Hát ez Kolozsvár szíve, lényege, szelleme.

Nézze meg képeinket a Mária-oszlop 2024. augusztus 15-i felszentelési ünnepségéről:

László Attila főesperes (jobbról a második).

Isten nem azt nézi, milyen színű a hajunk.

Ökumenikus pillanat. Római katolikus, unitárius, görög katolikus, ortodox papok. Magyarul és románul mondtak áldást és imádkoztak.

A kórus magyarul és románul is énekelt.

A ceremónián nem volt tömeg, az emberek egy része a környező éttermek teraszainak napernyői alatt keresett menedéket a hőség elől.

Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök.

Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere a városvezetést képviselte.

Macalik Arnold építész, aki az Egyetem és a Farkas utca átalakítását és felújítását megtervezte.

Az Egyetem utcából nyíló Virág utca.

Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője. Az ő ötlete volt a Mária-oszlop visszaállítása az eredeti helyére.

Szűz Mária az oszlop tetején. Eredetileg egy kereszt is volt a kezében, ezt most elhagyták. Visszakerült a szoborra a fejét övező aranyglória, amelyet a hányódása során veszített el az eredeti alak.

Igazán szép munkát végzett a restauráló-újjáépítő csapat: Kiss Zoltán kőrestaurátor, Gere István kőfaragó, Sipos István Márton és André Csongor szobrászok és Bede Izabella keramikus.

Nyári csütörtök az Egyetem utcában a ceremónia után.