// 2024. november 23., szombat // Kelemen, Klementina
Fall Sándor Fall Sándor

Élet a buborékokban, párhuzamos világokban

// HIRDETÉS

Soha nem volt ennyire kevés közös referenciapontjuk a generációknak, mint most.

•  Fotó: Alexander Grey / Unsplash.com
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2024. november 01., 17:26

Fotó: Alexander Grey / Unsplash.com

A napokban egy közeli ismerősöm – harmincas kolozsvári értelmiségi – visszakérdezett, amikor egy régebben igen népszerű és befolyásos romániai televíziós személyiség neve került szóba, hogy ez az ember kicsoda. A kérdése teljesen őszinte és ártatlan volt, tényleg nem tudta, kiről van szó. Pedig ez a személyiség húsz-huszonöt évvel ezelőtt milliókat szegezett a tévé elé, és az én generációm meg a nálam idősebbek számára a neve evidencia, amihez nem kell magyarázatot fűzni, mert rögtön tudja mindenki, kiről és miről van szó.

Eszembe jutott ennek kapcsán az is, amit pár éve hallottam egy egyetemi oktatótól, hogy azt tapasztalja:

// HIRDETÉS
a diákoknak szinte semmilyen ismeretük nincs az 1989 utáni évtizedekről

a társadalmi, közéleti, kulturális folyamatokról és a meghatározó személyiségeikről, pedig a szakterület, amivel foglalkoznak, enélkül lényegében megérthetetlen és teljességgel elképzelhetetlen, hogy valaki ilyen ismeretek nélkül gyakorolja majd azt a szakmát, aminek az alapjait az egyetemen tanulta.

Fura volt hallani, hogy 19-20 éves diákok semmit nem tudnak például a rendszerváltás utáni első évtizedekről, az akkori és az azutáni romániai és erdélyi magyar viszonyokról, a közéletünket és kultúránkat meghatározó személyiségekről. Olyan emberekről, akik jelentős része ma is él és a negyvenes-ötvenes generáció számára szintén evidencia a nevük és a tevékenységük.

Az ember ilyenkor hajlamos reflexből szörnyülködni és moralizálni,

hogy ilyesmi hogy lehetséges, mert hát ugye az ő fejében az egész közelmúlt szépen lineárisan ott van, tudja, hogy kicsoda és mit csinált X vagy Y, vagy hogy mi miért történt húsz vagy harminc évvel ezelőtt. És akkor itt áll előtte valaki, aki ugyanezt nem tudja és láthatóan jól elvan így is.

Pedig hiába szörnyülködünk, mert az égvilágon sehova nem jutunk vele. Megkímélhetjük magunkat a további elképedésektől és moralizáló dohogásoktól, ha egyszerűen tudomásul vesszük, hogy ez már ilyen és még ilyenebb lesz (és gyorsan le is szögezem: ez nem értékítélet és a továbbiak sem azok). Mert szemmel láthatóan mára eltűnt az általános és konszenzuális történelemérzékelés, párhuzamos csoport- és generációtudatok alakultak ki és léteznek egymás mellett úgy, hogy például a közelmúlt-történelem érzékelése tekintetében nincs köztük átjárás.

Nem teljesen új keletű ez a jelenség, de csak az utóbbi években látjuk ennyire élesen megnyilvánulni. Igen jól látszik a generációk kulturális, médiafogyasztási vagy olvasási szokásaiban. Azt is látjuk, hogy az intézményes oktatás micsoda válságban van, milyen nehezen tud adaptálódni a tudás és a kultúra folyamatos és főleg egyre gyorsabb változásaihoz. És hogy a digitális időszámítás mennyire gyökeres változásokat hozott, főleg a legfiatalabb és az idősebb generációk közötti világpercepciós szakadék mélyülése tekintetében. Magam is töprengtem néhányszor itt a Főtéren erről a jelenségről, például itt és itt.

A párhuzamos történelemérzékelés egy igen mély, (közösségi) létünket alapjaiban meghatározó folyamat egyik megnyilvánulása.

Azzal jár, hogy adott időpontban sok, esetenként egymással köszönő viszonyban sem levő narratíva létezik, ez az együtt létezés pedig sokkal, de sokkal problematikusabb, mint pár évtizeddel ezelőtt. Arra gondolok, hogy egy mondjuk ötvenesekből álló társaság közéleti vagy kulturális beszédtémái sok esetben teljességgel érthetetlenek a huszon- vagy harminc évesek számára és fordítva. Ami egyik közegben evidencia, az a másikban egyáltalán nem az, vagy egyenesen nem is létezik. Húsz-harminc évvel ezelőtt ez a helyzet elképzelhetetlen volt, mert sokkal közelebb álltak egymáshoz ezek a narratívák, nem voltak ennyire drámaian generációs jellegűek és ennyire különbözőek egymástól.

Mert vajon ma hány tizen-, huszon- vagy akár harmincéves néz televíziót, hányan olvasnak vagy olvastak kulturális identitásuk megalapozásaképpen

Mikszáthot, Jókait, Móriczot vagy Sütőt, Páskándit és Székely Jánost,

mint ahogy a mostani negyvenes-ötvenes-hatvanas stb. generációk tették? Mit gondolnak ezek a generációk a saját egyéni és közösségi identitásukról, mit gondolnak a saját múltjukról és ezt hogyan ágyazzák bele a közösségi, társadalmi múltba?

De azt is kérdezhetnénk, hogy hol van ma már mondjuk a klasszikus liberális narratíva, hol van az erdélyi magyar autonomista vagy nemzeti narratíva – és ezeket nem szigorúan politikai értelemben említem –, hol vannak az erdélyi magyar közösségben korábban majdhogynem univerzális, közös történetek, amelyek megalapozták a politikai vagy kulturális identitást és horizontot?

Nos, ezekből mára

szimultán létező, de egymástól radikálisan különböző, egymást akár kölcsönösen lenullázni képes buborékvilágok lettek,

amelyeket a digitális és online korszak közösségimédia-alapú nyilvánossága véletlenszerűen, rövid lefutású divatok és divatos ideológiák hatására emel ki a nagy buborékhalmazból, majd ejt vissza a jelentéktelenségbe. Ahol megfér egymás mellett például a rendszerváltás előtti időszakot megélt szülők vagy nagyszülők antikommunizmusa a gyermekeik, unokáik radikális marxizmusával? A klasszikus értelmiségi szülők generációjának széles látókörű és tudásgazdag világa utódaik ultraspecializált, mondhatni szakbarbár, a szülők szemszögéből mérhetetlenül szegényes világlátásával?

Vagy: választási évben vagyunk, nézzük csak meg, hogy mekkora – egyre nagyobb – erőfeszítésükbe kerül a pártoknak és politikai szereplőknek valahogy összehozni egy ad-hoc szavazói bázist, egy buborékot, amely ideig-óráig fogékony egy kínnal-bajjal összefércelt üzenetre, jelszóra, hogy aztán a szavazás után szétessen, átalakuljon, valami más körül újratermelődjön az egész „közösség”. Hogy mennyire groteszkké és önmagából kifordulttá vált a politikai aktor és a választópolgárok közötti kommunikáció, a korábban értelmes választási ajánlatokon, koherens programokon alapuló választási kampány.

Nos, ezek a törésvonalak nem a korábban szokásos generációs különbségeket fedik; a tudás, a kulturális termékek, a mindenféle egyéni és csoportidentitások gyakorlatilag végtelenné vált folyama nem egyszerűen azt jelenti, hogy a régire az új következik lineárisan, mint korábban, hanem a régi és az új folyamatos egyidejűségét, a buborékuniverzumból történő kiemelkedések és abba visszazuhanások mondhatni véletlenszerű és párhuzamos létezését jelentik.

A nagy, általános, közös evidenciák és referenciapontok megszűnésének kellős közepén vagyunk,

és ilyen még nem volt a történelem során. Soha nem létezett egymás mellett ennyi párhuzamos világ – amit a közép- és az idős generáció nyilván ijesztőnek lát, vagy akár tragédiaként, a korábbi állandó értékek eltűnéseként értelmez, pedig „csak” arról van szó, hogy az utóbbi néhány évtizedben elképesztően felgyorsult a világ, a tudás és a kultúra változása.

Kérdés (?), hogy tud-e ez még fokozódni, és hogy a mai tizen-huszonévesek vajon min fognak majd dohogni ötven-hatvanévesen.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”

Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?

Szántai János

Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban

A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.

Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában

A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A koszovóiakat nem szidták a román szurkerek az UEFA szerint, de a magyarokat igen…
Főtér

A koszovóiakat nem szidták a román szurkerek az UEFA szerint, de a magyarokat igen…

… a nagy manelisták sorra írják-dalolják ódáikat az államelnök-jelöltekhez… és megszűnik az Országos Drogellenes Ügynökség.

Ukrajna egyes területeire Magyarország és Románia is igényt tarthatna: új orosz terv az ország felosztásáról
Krónika

Ukrajna egyes területeire Magyarország és Románia is igényt tarthatna: új orosz terv az ország felosztásáról

Ukrajna egyes területeire nyugati országok is igényt tarthatnak egy orosz tervezet szerint.

Felszántotta a BT Aréna színpadát DJ Bobo
Főtér

Felszántotta a BT Aréna színpadát DJ Bobo

Az eurodance svájci úttörője Kolozsváron zárta a 2023-ban indult turnéját. Talán maga sem gondolta, hogy ekkora sikerrel.

Meddig marad a korai tél? Itt a friss időjárás-előrejelzés a következő időszakra
Székelyhon

Meddig marad a korai tél? Itt a friss időjárás-előrejelzés a következő időszakra

Beköszöntött a tél csütörtökön Székelyföld-szerte, a legtöbb helyen meg is maradt a hótakaró. A kérdés most az, hogy meddig tart: várható-e újabb lehűlés, havazás.

Fiaskó: egy nap után máris lerobbant a Románia által vásárolt vadonatúj vonat
Krónika

Fiaskó: egy nap után máris lerobbant a Románia által vásárolt vadonatúj vonat

Fiaskó árnyékolta be már az üzembe állítása utáni második napján a román állam által vásárolt vadonatúj Alstom vonat útját: nem tudott elindulni.

Mínusz 15 fok alá fagyott Székelyföld
Székelyhon

Mínusz 15 fok alá fagyott Székelyföld

Igazán fagyos hajnalra ébredt Székelyföld a havazás után, több helyen mínusz 10, de volt, ahol mínusz 15 fok alá zuhant a hőmérséklet.

// még több főtér.ro
Agyagos út, ha végigmegyek rajtad én
2024. október 02., szerda

Agyagos út, ha végigmegyek rajtad én

Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.

Agyagos út, ha végigmegyek rajtad én
2024. október 02., szerda

Agyagos út, ha végigmegyek rajtad én

Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.

Különvélemény

Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”

Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?

Szántai János

Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban

A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.

Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában

A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.

// HIRDETÉS