// 2025. augusztus 27., szerda // Gáspár
vegyesen

A Luc folyó újjászületése – tűnődések horgászat közben

// HIRDETÉS

Egy kis Maros megyei folyóvíz regenerálódása. És egy nagyvárosi víz meggyilkolása.

Ha azt mondom: Luc, akkor a legtöbb ember nem érti. Viszont akik ismerik a Maros folyó Marosvásárhely fölötti szakaszát, jó eséllyel tudják, miről van szó: egy kis folyóról, amely a Beszterce-Naszód megyei Monorfalva közelében ered, majd alig 48 kilométernyi csörgedezés után Marossárpataknál ömlik a Marosba. Igazából folyónak is csak nagyon nagylelkűen nevezhető, a szélessége ugyanis a legszélesebb szakaszain is alig pár méter. Elnevezése felső folyásának térsége egykori többségi lakóitól, a szászoktól ered, a német Lutz aztán magyarul Luc, románul pedig Luț lett.

A Luc alaposan megszenvedte az elmúlt évtizedeket.

Mivel falvakon át, vagy azokhoz közel folyik, és tavaszi áradása rendszeresen elöntötte a földeket, a partját védőgátakkal emelték meg. De nem ez volt az igazi probléma, még az ipari szennyezés sem, mivel a Luc mentén nincsenek és nem is működtek soha ipari létesítmények. Hanem például az, amikor a szocialista mezőgazdaság „koronája”, a termelőszövetkezet földjeinek gyomirtózása után a traktorvezető és gépkezelő szakmunkás elvtárs a műszak után a folyóba engedte a permetező tartályban megmaradt vegyszereket, ezzel pedig tíz-húsz kilométer hosszan teljesen megmérgezte a folyót, kiirtotta a vízi életet a Lucban. Vagy amikor a folyó forrásvidékén működő tejüzem sutyiban beleengedte a vízbe a hulladékot és a szennyvizet, amitől ismét kipusztult az élet a folyóban.

Én ezeket az epizódokat gyerekkoromban, az 1980-as évek elejétől személyes tragédiaként éltem meg, mivel a Luc az a folyóvíz, amelynek a partján apám először horgászbotot adott a kezembe, és ahol aztán kedvemre elveszhettem a part menti bokrokban, nádasban, iszapban heteken és hónapokon át, a nagyapámék házától ugyanis, ahol nyaraimat töltöttem, egy kilométernyit sem kellett gyalogolni vagy biciklizni a Lucig (meg persze a Marosig), a parton pedig minden fát és bokrot részleteiben ismertünk. Megszámlálhatatlan horgászpillanat és izgalom kötődik bennem ehhez a helyhez. Ahányszor hazalátogatok, mindig kinézek a Luc és a Maros összefolyásához, ez amolyan stabil földrajzi pont az otthonban. Aki hasonló helyekhez kötődik, nagyon jó tudja, miről beszélek.

Aztán változott a világ, a szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően

már nem lehet csak úgy belemosni a mérgeket vagy a disznóhizlalda mocskát a folyóba,

a közeli Maros medréből sem lehet a kavicsot kitermelni (az árterületről viszont továbbra is igen, de ez egy másik, kellemetlen történet).

Később lépésről lépésre végignéztem, amikor pár évvel ezelőtt igen nagyszabású mederszabályozási munkálatok kezdődtek a Luc mentén, Vajdaszentivány és Marossárpatak között. Kicsit aggódva néztem, amint a vízügyi hivatal megbízásából a folyópartot teljesen letarolják, minden bokrot és fát kivágnak, az árvízvédelmi gátat jelentősen magasabbra építik és megerősítik, a buldózer és a markológép pedig módszeresen végigmegy a mederben és holdbéli tájat mar az addig zölden kanyargó Luc helyére.

A Luc kb. egy évvel mederszabályozás után

Aztán eltelt egy év, majd egy újabb, és a Luc teljesen magához tért. A partjait újra beborították a rendkívül gyorsan növő fűzfabokrok, a mindent behálózó süntök-bozótosok, a nád és egyéb vízparti növények. A kanyarokban kezdtek újra kialakulni az öblök és forgók, a természetes akadályok. Még pár év és a folyópart ismét áthatolhatatlan növényfallá változik, amelyen csak a horgászok vágnak itt-ott néhány rést, hogy aztán naphosszat ücsörögjenek csendben a susnyásban.

Na és ez a magához térés az, ami legutóbb igen kellemes meglepetést szerzett nekem. A napokban, hosszú ideje először, ismét horgászbottal a kezemben mentem ki a Luc partjára, Marosba ömlésének helyén. Nem terveztem semmi komolyabb rákészülést, semmi horgásztáska, semmi háton cipelős botarzenál, merítőháló, meg effélék. A bolygó másik oldalán, nagyvárosban élő, hazalátogató kis unokaöcskösöknek akartam megmutatni, hogy s mint vannak a dolgok a folyóparton. Ezért csak egy kis spiccbotot vittem könnyű úszós szerelékkel, meg néhány szál komposztban termett vörösgilisztát csalinak.

Kánikula volt, a víz majdhogynem kávébarna a korábbi esőktől, ráadásul a vízszint is magasabb volt a megszokottnál. Ami a horgász számára általában azt jelenti: nem lehet fogásra számítani.

És akkor elkezdődött a meglepetéssorozat,

mert egyik kapás jött a másik után. Egy kb. 4-5 méter széles kis vízfolyásban, alig 30 centiméter mélyen úszott a szerelék, ezért nem is a kis halacskák sűrű kapásai voltak meglepők, hanem a megfogott halfajták változatossága.

Kismárna a Lucból.

Horogra akadt (majd persze ment is vissza a vízbe) kisponty, kárász, sügér, fejes domolykó, fenékjáró küllő, kis márna és meglepetésemre egy fura kinézetű, horogra csak ritkán akadó kövi csík, de még egy kis compó is, ami általában csak a lassú, mély és benőtt vizeket szereti. Vagyis nyolc különböző halfajta bő egy óra alatt. És mindez egy kicsi és „jelentéktelen”, folyónak nevezett patakban. Mi ez, ha nem a regenerálódás tankönyvi példája?

A legfiatalabb nagyvárosi generáció rácsodálkozik a vízi életre.

Szomorú ellenpéldaként ott van a Maros,

amely a Marosvásárhely feletti szakaszán minden szörnyűséget megkapott, amit csak lehetett: nagyipari és biológiai szennyezést, a partok tönkretételét, a mederágy kikotrását. Az utóbbi igen súlyos károkat okozott a folyó medrében: mivel a Marosnak ez a 30-40 kilométeres szakasza a kavicslerakó rész, értelemszerűen innen termelték és termelik ma is ki az elmúlt évtizedekben az építkezésekhez szükséges aprókavicsot, sódert, homokot. Vannak olyan szakaszok, ahol ez a durva beavatkozás a kavicságy alatti szürke paláig hatolt, ott úgy néz ki a folyó, mintha a Holdon folyna: szürke, steril palalemezek között folyik a víz, nincs benne élet, mert ezen a felületen nem tud megmaradni.

A Luc torkolata nem sokkal a mederszabályozás után. Jól látható, hogy ésszel oldották meg: nagy szikladarabokkal erősítették meg a két partot, a sziklákat egy-két év alatt eltakarja a dús növényzet.

Ugyancsak elszomorító ellenpélda a Kis-Szamos kolozsvári szakasza, amellyel a városvezetés évtizedek óta nem tud mit kezdeni, ezért zavarában inkább lebetonozta a vízparti életet és végigvaskorlátozta a folyó partjait. Amiket persze meg lehetett volna erősíteni természetes anyagokkal, sziklával, kővel is. Például Aradon sikerült a Marost a természeteshez igen közeli állapotában megtartani. Temesváron is a Bégát. Nagyváradon a Sebes-Köröst, Székelyudvarhelyen a Nagy-Küküllőt és sorolhatnám.

Mert egy-egy ilyen vízfolyásnak csak egyetlen dologra lenne szüksége, ahogy a Luc példája is mutatja: hogy hagyják békén.

Rendben, szabályozzák, építsenek védőgátakat, hogy ne legyen árvíz, ez érthető. De aztán hagyják, hogy nőhessen a partján fűzfabokor, rekettyés, nád, süntök, akármi. Hagyják létezni, a természet pedig képes a durva emberi beavatkozásnak akár kemény évtizedeit is két-három év alatt eltüntetni és a sebeket begyógyítani. Még akkor is, ha az a folyó egy nagyvároson folyik keresztül, mint a Kis-Szamos.

Szamos-part Kolozsváron. Fotó: Sánta Miriám

// HIRDETÉS
Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Arról, hogy erdélyi magyarként miért nem engedhetjük meg magunknak a gyűlöletet
Főtér

Arról, hogy erdélyi magyarként miért nem engedhetjük meg magunknak a gyűlöletet

Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.

Zelenszkij megköszönte a Románia szállította védelmi felszerelést
Krónika

Zelenszkij megköszönte a Románia szállította védelmi felszerelést

Románia és Ukrajna együttműködik haditechnikai eszközök fejlesztésében, és a romániai vállalatok részt vesznek Ukrajna újjáépítésében – jelentette be hétfőn Ionuț Moșteanu védelmi miniszter, miután tárgyalt Kijevben ukrán hivatali partnerével.

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
Főtér

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

„Szedjed ki az embert a kocsiból, te!” – Megrázó kamerafelvételek kerültek elő a két gyermek elgázolásáról
Székelyhon

„Szedjed ki az embert a kocsiból, te!” – Megrázó kamerafelvételek kerültek elő a két gyermek elgázolásáról

Több felvétel is nyilvánosságra került a pénteki marosvásárhelyi gyalogátjárós gázolásról. Az egyik sofőr fedélzeti kamerája, illetve egy térfigyelő kamera is rögzítette az esetet.

Megvan a Bechtel által félbehagyott, ismét épülő autópálya-szakasz negyede
Krónika

Megvan a Bechtel által félbehagyott, ismét épülő autópálya-szakasz negyede

Az Erbașu építőipari vállalat közlése szerint immár 25 százalékban elkészült az észak-erdélyi autópálya Berettyószéplak–Bisztraterebes szakaszával.

Már Magyarországon menekülőre fogta, átjött a határon, és csak Romániában tudták elkapni egy autópálya-akcióban
Székelyhon

Már Magyarországon menekülőre fogta, átjött a határon, és csak Romániában tudták elkapni egy autópálya-akcióban

Lopott személygépkocsit vezetett a gyanú szerint az a sofőr, akit már Magyarországon el akartak fogni, de nem sikerült azelőtt, hogy átlépte volna a román határt.

// még több főtér.ro
„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”
2025. július 15., kedd

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”

A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”
2025. július 15., kedd

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”

A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.

Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS