A bukaresti külügy székely zászlóval kapcsolatos zsigeri reakciója most igencsak kontraproduktív. Hiszen nem mindegy, hogy a román kormány a jogaikat követelő magyaroknak megy neki, vagy egy szuperhatalomnak.

Habkönnyű szórakoztatás, felhőtlen szórakozás, vagy a kor problémáit megragadó, azokra reflektáló, a nézőt a felvetett kérdések továbbgondolására késztető színház? Ez a kérdés, válasszatok!

Magyarország és Románia is kint van a ma kezdődő foci Eb-n. Kis szubjektív vissza- és előretekintés.

Hogy mi az uszító jelkép? Azt a hatalom mondja meg, pillanatnyi érdekei függvényében.

Hargita megyében ismét hivatalos a székely zászló. Őrjöngenek is a hivatásos őrjöngők.

Brüsszel nem átlagos hely, hiszen amellett, hogy Belgium és a meggyes sör fővárosa, itt székelnek az EU vezető intézményei is. Mi ráadásul épp a brüsszeli szálakkal is rendelkező párizsi terrortámadások után jártunk ott. Helyszíni riport.

Már megint a határon túliak lehetnek a felelősek az anyaországiak minden nyomoráért. Legalábbis egyes ballibek szerint.

Vajon fordulatot hoz a párizsi merényletsorozat?

Amíg az európai „elit” polkorrektvallás-hívő része azon erőlködik, miként tudja szómágiával kiforgatni a valóságot, nehogy kiderüljön a tehetetlensége – illetve az, hogy a tények továbbra is következetesen lefejtik magukról az ideológia kényszerzubbonyát –, sok előrelépés nem várható.

Most a miniszterelnök-helyettes nevéhez fűződő, emberéletet is követelő incidens kapcsán kell azzal szembesülnünk, hogy még a legfelsőbb intézményi szinteken is csupán ködösítés és terelés zajlik.

Amíg olyan országban élünk, ahol egy egyetem, a szintén vásárhelyi MOGYE vezetői az oktatási tárca – tehát a kormány – támogatásával vehetik semmibe a törvényt, amiben a magyarok számára kedvező elemeket, a magyar főtanszékek létrehozását rögzítették, nincs amin csodálkozni.

A hétvégén immár a hetedik Könyvmaratont rendezték meg Nagyváradon, amelyen meglepő módon számos új kötetet is bemutattak. A „sztárvendég” Spiró György és Diavolina című új regénye volt. Na meg a főhősről, Gorkijról, illetve a szerzőről szóló érdekes sztorik.

Amíg Washington az egyik kezével tessék-lássék, következmények nélkül figyelmeztet, a másikkal viszont barátságosan hátba veregeti az érdekeit kritikátlanul, szervilisen szolgáló szövetségesét, kevés az esély arra, hogy csökkenjen a román hivatalosságok kisebbségekkel szembeni visszaéléseinek mértéke.

Jól jellemzi a romániai közállapotokat, a bukaresti politizálás morális színvonalát, hogy a jelenlegi legnagyobb támogatottságú kormánypárt elnökévé egy olyan személyt választottak, aki ellen alapfokon már egyéves felfüggesztett szabadságvesztésről szóló ítélet született választási csalás miatt.

Immár a bukaresti illetékesek ingerküszöbét is elérte, hogy a romániai magyarok megelégelték: a román kormány – élen a külügygyel – a kisebbségi jogokat számon kérő megnyilatkozásokra állandóan azt a hazugságot mantrázza, hogy Románia a kisebbségek valóságos paradicsoma, amely példaként szolgálhat más országok számára is.

Egy árulásból élő és a sikerén felbuzdulva hozzá szegődött, korábbi pártjukat szintén eláruló honatyák révén befolyásossá vált kalandor ma a királycsináló Romániában.

A katalán példa azt mutatja: az elszakadási törekvések éppen azzal szoríthatók háttérbe, ha az illető nemzeti közösség tagjai a lehető legjobban érzik magukat a szülőföldjükön.

A józan ész – és az európai kultúra védelme – azt diktálja: az ajtókat zárva kell tartani, szigorúan őrizni kell, és csak azok előtt szabad kinyitni őket, akik valóban segítségre szorulnak, akik elfogadják az európai értékeket, és azok szerint akarnak élni.