A bukaresti külügy székely zászlóval kapcsolatos zsigeri reakciója most igencsak kontraproduktív. Hiszen nem mindegy, hogy a román kormány a jogaikat követelő magyaroknak megy neki, vagy egy szuperhatalomnak.
A román külügyminisztérium csípőből tüzelve reagált arra, hogy Hans Klemm amerikai nagykövet a székely zászlóval fényképezkedett – és mellé lőtt. A bátor bukaresti külügyérek ugyan berendelni nem merték, mert mégiscsak a stratégiai szövetséges – egyben a jelenleg egyedüliként számon tartott szuperhatalom - legfőbb romániai képviselőjéről van szó. Azon stratégiai szövetségesé, amelynek Bukarest minden intésére lelkesen ugrott és ugrik az utóbbi években. Úgyhogy csupán jelezték Hans Klemmnek, hogy
Ha már Amerika, és csípőből tüzelés, akkor erről a következő vicc jut eszembe:
A cowboyok iszogatnak a kocsmapultnál. Egyszer csak berúgja az ajtót egy kis termetű legény, és harsányan beüvölt:
- Ki festette kékre a lovamat?
Mire feláll egy hatalmas, vállas cowboy és odalép hozzá:
- Én voltam. Akarsz valamit?
A kicsi hátrál egy lépést:
- Ó ... Csak azt szeretném mondani, hogy már szárad, lehet lakkozni.
Egyúttal nyugodtan leírhatjuk: a romániai magyar közösség köszönetet mondhat a román külügynek. Ennél nagyobb szívességet nehezen tehettek volna nekünk, hiszen az amerikai nagykövet most a saját bőrén érzi, milyen is az a „példás román kisebbségpolitika."
Nehéz elhinni, hogy az elmúlt évszázadban professzionálisan – számunkra túl professzionálisan is – működő román külügy ennyire amatőr módon járt el. Ostoba lépésével ugyanis gyakorlatilag
Hogy mindez miért következhetett be? Jómagam csak a román társadalomba az elmúlt 130-140 évben folyamatosan, az óvodától az egyetem végéig sulykolt sovinizmust tudom indokként felhozni.
Annyit hallják a történelemként tálalt mítoszokat a dák-román kontinuitásról, arról, hogy a románok már legalább kétezer éve élnek Erdélyben, hogy a barbár magyarok ezer évig románságuk miatt „nyomták el” szegény román őslakókat még abban az időszakban is, amikor a nemzetiség még nem is számított, csupán az, hogy ki melyik rendhez tartozik, hogy a magyarok azzal, hogy a saját szülőföldjükön egyenlő jogokat követelnek a románokkal, valójában vissza akarják szerezni Erdélyt, hogy egyszerűen nem tudják elviselni, ha a magyaroknak bármilyen kérdésben jó, vagy igazuk van velük szemben.
És azonnal, szinte zsigerből reagálnak, még akkor is, ha ez nekik nagyobb kárt okoz, mint az „ősellenségnek.” Ez akkora társadalmi elvárás, hogy a külügyminisztérium egyszerűen nem teheti meg, hogy ne reagáljon.
Persze mindebből
és rögtön beáll az amúgy teljesen jogos magyar követelések mögé. A jelenlegi geopolitikai helyzetben Románia – földrajzi elhelyezkedése miatt - túlságosan fontos az amerikai stratégia számára ahhoz, hogy ilyesmi bekövetkezzen.
Ugyanakkor nyugalomra van szüksége a térségben, ezért látogatott el az amerikai nagykövet a Székelyföldre, hogy meghallgassa a magyarok panaszait. Mert Washington elejét szeretné venni, hogy Romániában is forró nemzetiségi konfliktusok legyenek. És ha ehhez az szükséges, hogy a magyarokat legalább meghallgassák – urambocsá, esetleg néhány követelésüket még teljesítsék is –, akkor ezt a színfalak mögött jelezni is fogja Bukarestnek.
Mivel Románia fontos az Egyesült Államok számára, Klemm persze magyarázatot adott a fényképezkedésre, de a szöveg – udvariasságból cselekedett, és csak két zászló, az amerikai meg a román fontos számára -, akár még burkolt odaszúrásként is értékelhető. Bennem legalábbis a történelemként tanított mitológiát és a magyargyűlöletet csúcsra pörgető fasiszta kommunista Ceaușescu-rendszer himnuszának első sorát idézi, amely szerint „Három színt ismerek a világon.”
Mert abban biztosak lehetünk: ha már korábban nem tudta, akkor legalább székelyföldi tárgyalópartnerei tájékoztatták a székely zászló jelentőségéről, és arról, hogyan üldözik a román hatóságok a magyar jelképeket.
Szóval most lehet örülni annak, hogy Klemm a Székelyföldre látogatott, majd a román külügy – és a romániai társadalom jelentős része – reakciója nyomán
De ennek most, rövid távon számunkra ennél sokkal több hozadéka nemigen lesz.
Ugyanakkor abban biztosak lehetünk, hogy ami most történt, fel van írva a State Departmentben Románia dossziéjába, kiemelt helyre. És egyszer majd „meghálálják” Bukarestnek.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.