Az ilyen gesztusok garantáltan nem fogják megkedveltetni a román nemzeti jelképeket és a hatóságokat a magyarokkal – viszont arra kiválóan alkalmasak, hogy azt a meggyőződést erősítsék a magyarokban, miszerint a román állam idegen, leigázásukra és felszámolásukra törő hatalomként viselkedik.

Az kétségtelen ténynek tekinthető, hogy Ponta nem véletlenül a mostani időpontot választotta a térdműtétre, és az sem véletlen, hogy külföldre ment. A bűnvádi eljárás nyilvánosságra kerülése után ez egyfajta menekülés, amelynek célja vagy az, hogy megpróbáljon egy kicsit az események fő sodrából kikerülve erőt gyűjteni, abban bízva, hogy a polgárok elfelejtik az ellene zajló nyomozást, vagy az, hogy ez a néhány hét átmeneti időszakként szolgáljon a hatalom átadására.

Meg kell találni az egészséges középutat a „teljesen lezárjuk a határt” és a „jöjjön mindenki, nem érdekelnek a lehetséges következmények, konfliktusok” elve között. De lehetőleg minél sürgősebben, mert Európa egyre inkább ostromlott erődre kezd hasonlítani.

Ha a polgármester és a román többség vezette önkormányzat vette volna a fáradságot, és megpróbálja megszólítani a magyarokat, akár meg is lehetett volna az érvényességhez szükséges 30 százalékos részvétel.

Miután Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere azt ígérte: a város és Váradszentmárton egyesüléséről szóló, csúfos kudarcba fulladt népszavazás ismétlése előtti időszakban nem költenek több közpénzt kampányra, természetesen legalább háromszor annyi plakát és molinó lepte el a várost, mint az első voksolást megelőzően.

Az, hogy a magyar politikusok elleni korrupciós eljárások során mindig görcsösen igyekeznek etnikai üldöztetést kiáltani, kontraproduktív lehet.

A magyar nyelvű oktatás elengedhetetlen feltétele a nemzeti önazonosság megőrzésének, de nem elegendő.

A korrupcióellenes intézmények tevékenységét ócska trükkökkel akadályozni próbáló Tăriceanu az első, akinek záros határidőn belül távoznia kellene a közéletből.

Az RMDSZ parlamenti jelenléte nem öncél. Az átlag romániai magyar polgárnak nem az az érdeke, hogy például Verestóy Attila örök életére szenátor legyen, hanem az, hogy a romániai magyar politikai szférában olyan pezsgés, verseny, és a versenyből fakadó teljesítmény- és cselekvéskényszer legyen, amely nyomán a legrátermettebb, és a magyar érdekekért leginkább tenni képes személyek kerülnek a parlamentbe a magyarok képviseletében.

Az egyesek által bírált – mert újonnan alkotott – székely zászlót nem az esetleges kormánydöntés legitimálja, hanem az, hogy a helyi közösség elfogadja és a magáénak vallja, vagy sem.

Veszélyes beállni azok sorába, akik bármilyen okból a magát kommunista pártnak nevező bűnszervezet által ellopott ingatlanok visszaadását ellenzik.

Cameron kijelentése, miszerint a lehető legmagasabb szintű, pénzügyi hatásköröket is magában foglaló önállóságot kívánja Skócia számára biztosítani, ígéretes. És példaértékű.

Miközben Bukarest – még ha nem is őszintén – mindig azt mondja, amit Brüsszel hallani szeretne, Magyarország megítélése már amúgy is elég rossz, a bevándorlással és a halálbüntetéssel kapcsolatos újabb viták pedig aligha segítik elő, hogy empatikusan viszonyuljanak a Markó – és általában a határon túli magyarok – jogai iránti magyar érzékenységhez.

És elérkezett az abszurd kategóriájába a városalapító szent király, I. László szobrának Nagyvárad főterén történő felállításáról szóló magyar-román vita.

Az a kormányfő populistázik és szélsőségesezik, aki eleve egy kisebbségellenes lépéssel, a MOGYE magyar főtanszékeinek megtorpedózásával került hatalomra, és akinek kormányzása idején megszaporodtak a román hatóságok magyarellenes lépései.

Mintha Hannibal Lecter professzor tartana szemináriumot a vegán életmódról – ez az analógia jutott eszembe arról, hogy a román külügyminisztérium a Babeș-Bolyai Tudományegyetemmel közösen a kisebbségvédelemről tartott konferenciát Kolozsváron.

Jól taktikázva és közösen kiállva, nem egyetlen pártszékházból kézivezérelt álegységbe tömörülve, hanem a nézőpontok és a megközelítések pluralizmusát megőrző szervezeti sokszínűség megtartásával, de a közös célokban megegyezve és azokért helyi és országis szinten is öszszefogva, a jogköveteléseket bel- és külföldön folyamatosan hangoztatva talán van esély arra, hogy a magyar közösség gátat vessen a visszaszorítására törő soviniszta erőknek, és újabb lépéseket tegyen a magyar és román nemzetiségű román á

Valentin Bretfelean menesztése gesztusértékű lenne, és országos szinten közelebb vihetne az etnikumközi feszültség csökkentéséhez.