Már megint a határon túliak lehetnek a felelősek az anyaországiak minden nyomoráért. Legalábbis egyes ballibek szerint.
Meggondoltam magam. Alapvetően eszem ágában sem volt részt venni egy olyan népszavazáson, amelyen a magyar polgároknak arról kell dönteniük, hogy fennmaradjon-e a sokat vitatott vasárnapi zárva tartás, vagy ne.
Ismerem az ezzel kapcsolatos vitákat, és – bár tudom, hogy Nyugat-Európa számos országában bevett gyakorlat, hogy vasárnap nincsenek nyitva a boltok – nem vagyok a híve annak, hogy az aktuális hatalom törvényi úton mondja meg, ki, mikor, a hét melyik napján vásárolhat kenyeret a plázában.
Mindemellett tényleg úgy gondoltam: ebbe tényleg nem szólok bele – döntsék el azok, akiket közvetlenül érint, ha vasárnap reggel derül ki, hogy pont elfogyott a rántott húshoz való prézli, és nincs, ahol új csomaggal vásárolni.
Aztán jött Ceglédi Zoltán, és az ő rendkívül kulturált publicisztikája a Hvg.hu-n, amelyben gyakorlatilag a szélballiberális megmondóemberek állatorvosi lovaként minden olyan elcsépelt, frusztrációtól és érzéketlenségtől csöpögő panelt felsorakoztat, ami miatt a határon túli magyarok még azon részének elsöprő többsége sem szavazna az általuk támogatott pártokra, amely egyébként a jelenlegi kormánnyal sem szimpatizál.
Előjött az, hogy a határon túli magyarok felelősek a Fidesz újabb kétharmadáért – mondjuk igaz, hogy a statisztikák szerint valóban az az egy mandátum kellett az új kétharmadhoz, amely a valóban elsöprő többségben a Fideszre szavazó határon túliak részéről jött össze, de hát a kétharmadhoz szükséges többi mandátum mégiscsak az anyaországban jött össze. Azokért pedig lesz szíves az anyaországi polgártársait, illetve a hiteles programmal előállni képtelen balliberális pártokat okolni. (Hacsak nem feltételezzük, hogy titkos hatuma-világösszeesküvés irányítja a magyarországi pártokat és választópolgárokat).
De a legsúlyosabb az, hogy miután Ceglédi fagolyó bonyolultságú eszmefuttatása végén azt inszinuálja, hogy minden határon túli magyar – hálából az állampolgárságért – Fidesz-szavazó, emellett még azt is feltételezi, hogy emellett utolsó kis görény is, aki csak azért venne részt a népszavazáson, hogy direkt kicsellózzon az anyaországiakkal, és azért is a vasárnapi zárva tartásra szavazzon.
Az föl sem merül benne, hogy a határon túli magyar közösség tagjai sem droidok, akik felső utasításra bármit megszavaznak, csak azért, mert úgy érzik, örökké hálásnak kell lenniük a magyar állampolgárságért. Mint ahogy az sem, hogy a határon túliak sem homogén társadalmat alkotnak, itt is vannak konzervatívok, baloldaliak, liberálisok, libertariánusok, sőt szélballibek is.
Ceglédi egyszerű világában ez a probléma egyáltalán nem létezik, hiszen csak zavaró tényező lenne.
Pedig hát mi van, ha történetesen én olyan „kettős magyar" (kopirájt Ceglédi – újabb, empátiától sugárzó megnevezés) vagyok, aki úgy gondolja: mindenki akkor vásároljon, amikor akar/amikor elfogyott otthon a fokhagyma, és éppen betűzdelné a sült oldalast, illetve boltosként akkor tartsa nyitva az üzletét, amikor akarja, amennyiben az extra nyitva tartásért méltányos összegű pótlékot fizet az alkalmazottainak?
Az első gondolatom az volt, hogy úgy reagálok: Ceglédi higgadt, intelligens, megdönthetetlen érvekkel teletűzdelt, az emberi méltóságot maximálisan szem előtt tartó, a határon túli magyar közösséget egyetlen pillanatig sem kampányajándékokkal testületileg megvásárolható, agyatlan birkanyájnak tekintő írása meggyőzött, úgyhogy jól nem szavazok majd, ahogy azt eredetileg akartam.
Aztán mégis meggondoltam magam. Ha lesz népszavazás, könnyen megtörténhet, hogy azért is elmegyek szavazni, és arra voksolok, hogy a polgárok dönthessék el, mikor akarnak vásárolni, és a boltosok, hogy mikor akarnak nyitva tartani.
Zárásként most írhatnám azt, hogy amennyiben a neki tetsző változat győz, az érzéketlen, kisstílű, gyűlölködő publicisztikát szerző Ceglédinek akadjon a torkán a vasárnap vásárolt krumpliból készült paprikás.
De nem teszem. Egyrészt mert nem vagyok érzéketlen, kisstílű gyűlölködő. Másrészt meg azért, mert úgy gondolom: attól még, hogy ő az enyémtől gyökeresen eltérőn gondolkodó, az általam egyáltalán nem kedvelt politikai oldallal szimpatizáló, a határon túliakat testületileg ellenségnek tekintő „egyes magyar”, kultúrember nem fogalmaz alpári, uszító, kirekesztő hangnemben vele kapcsolatosan.
Kép: mno.hu
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.