És akkor elkezdődött a magyarázkodás.

A romániai államfőválasztás kapcsán magyar szempontból egy dolog biztos: hogy jó érzésű ember Victor Pontára nehezen szavazhat.

Ahhoz kevés kétség férhet: a magyar választópolgárok – ami a magyar ügyek képviseletét, a magyar célok megvalósítását illeti – sem Victor Pontára, sem Klaus Johannisra nem üthetik jó szívvel a pecsétet.

Mind az RMDSZ, mind az EMNP számára kudarc, hogy kevés szavazót tudtak megszólítani.

Az első forduló számunkra most főleg a magyar–magyar versenyről szól – hiszen ezúttal nem kell a parlamentből való kieséstől félni.

Az még egyáltalán nem elég a megtisztuláshoz, ha megjelenik egy új párt a színen. Ha az új pártban is az 1990 után a nagypolitikába bekerült arcok köszönnek vissza, az legfeljebb trükknek, szemfényvesztésnek nevezhető, megújulásnak semmiképp.

Washington értelmezésében a szövetségesi viszony azt jelenti, hogy a szövetségeseknek mindenben kritikátlanul alá kell vetniük magukat az amerikai stratégiai és gazdasági szempontoknak.

Azt, hogy mikor lehet itt ilyen minőségű politikai osztály mellett élhető ország, valószínűleg még a legdörzsöltebb szuperkémek sem lennének képesek kideríteni.

Új mentalitást hozott az új szövetségi kapitány. A magyar válogatott nem eleve vesztesként lépett pályára a románok ellen.

Kicsit olyan már Titus Corlăţean román külügyminiszter, mint a viccbéli Móricka, akinek mindenről „az” jut eszébe. A bukaresti diplomácia vezetőjének a jelek szerint mindenről a magyarok.

A Kelemennek aláíró 270, mind a Szilágyit támogató 217 ezer magyar polgár megérdemli, hogy a magyar jelöltek nyilvánosan, egymással is ütköztessék érveiket.

Egyszerre abszurd és tragikomikus, hogy egyesek éppen abban a városban tüntetnek a magyar kormányfő ellen, nacionalistának bélyegezve őt, ahol a városvezetés éppen felmossa a magyarokkal a padlót.

Magyar szempontból ennyire érdekes romániai elnökválasztás még nem volt, hiszen két magyar jelölt is van: az RMDSZ mellett most a regionalizációt és a föderalizmust zászlajára tűző EMNP is elindította alelnökét, Szilágyi Zsoltot.

A romániai kommunizmus mindennapjait gyerekszemmel bemutató regényből Angliában sci-fi lesz. Jó ez nekünk?

A skóciai népszavazás eredménye kedvező lehet az autonómiát követelő erdélyi és partiumi magyarok számára is, hiszen azt mutatja: az elszakadási törekvéseket hatékonyan ellensúlyozza, ha a központi kormány önrendelkezést ad a kisebbségeknek.

Nem a függetlenség ügye, hanem az önrendelkezési jog szabad gyakorlása az, ami számunkra fontos. Ha az önállósodás mellett döntenek a skótok, ha továbbra is brit alattvalók akarnak maradni, a népszavazás tényét visszacsinálni már nem lehet.

Október 23-án kikiáltják a Székelyföld autonómiáját, majd ezt követően elfogadják a brüsszeli döntést, amelynek értelmében bevezetik Erdély területi autonómiáját, ezt a csodálatos eseményt pedig méltóképpen meg kell ünnepelni. Hogy honnan tudjuk mindezt? Nem kisebb személyiség jelentette be, mint Gheorghe Funar.

Mert hát az ő szívéhez csak a román trikolór áll közel. Azt nyesi-vágja lankadatlan.