Erre figyelmeztet egy Romániába menekült csernovici román újságíró. Az általa felvázolt jövőkép cseppet sem szívderítő.
– írja a Libertateán megjelent cikkében a Csernovicból (Cernăuți/Csernyivci) a háború elől családostul Romániába települt román újságíró, Marin Gherman.
Egy Putyin által véres pusztítás árán elfoglalt Ukrajna ugyanis könnyen Európa Afganisztánjává válhat, felfegyverzett ellenállókkal, akik a megszálló hatalom ellen vívnak gerillaháborút.
Egy győztes Ukrajna pedig radikalizálódott társadalom lesz, amely folyamatosan európai támogatásokat követel, de cserébe nem hajlandó semmilyen EU-s elvárást teljesíteni, amely nem egyezik saját nacionalista jövőképével.
Gherman szerint
amely lassan, de biztosan közeledett a Nyugathoz. Az életszínvonal javult, az emberek élvezték annak áldásait, hogy vízum nélkül utazhatnak Európában, és általában a nyugati civilizáció jótéteményeit, a Zelenszkij-kormányzat jelentős országépítő befektetései pedig éreztették hatásukat.
A közhangulat kezdett változni, még a Kijevvel szemben korábban ellenséges oroszajkú népesség körében is nőtt az ukrán állam iránti lojalitás. Mindez persze nem független attól, hogy a központi és helyi ukrán média egyoldalúan a hivatalos állami narratívát visszhangozta, amelyben Oroszország ellenséges hatalomként jelent meg – minden más álláspontot visszaszorítottak, vagy akár hatalmi eszközökkel elhallgattattak.
az új oktatási törvény pedig lényegében eltörölte az anyanyelvi oktatást, számos kisebbségi iskola megszűnt (mint arról mi is többször beszámoltunk – szerk.).
Az ukránosítási folyamat, mentálisan legalábbis, egyre sikeresebb volt – ennek érzékeltetésére a szerző egy személyes élményét osztja meg. Két évvel ezelőtt a Csernovic és Kijev közti vonatúton felfigyelt három férfira, akik vehemensen szidták az „agresszor Oroszországot”, az ukrán nyelvről úgy beszéltek, mint ami „megment bennünket a hódítóktól” – mindezt pedig ékes orosz nyelven tették. Mikor megkérdezte tőlük, hogy ha annyira fontos számukra az ukrán nyelv, miért nem azt használják, gyanakodva néztek rá, mint valami idegen ügynökre, és kifejtették, hogy „nem beszélik jól az ukrán nyelvet, de nagyon szeretik”.
A romániai közvélemény Ukrajna legyőzését a legrosszabb forgatókönyvnek tekinti – vannak azonban olyanok is, akik továbbgondolják ezt a forgatókönyvet. A cikk Thomas L. Friedman író, politikai kommentátor The New York Times-ban megjelent elemzését idézi:
Nemcsak azért, mert Ukrajnát ez visszavetné a húsz évvel korábbi fejlődési állapotába, vagy a szabadságjogok eltörlése, az oroszok megtorlásai miatt (Putyin „halállistáit” érdemes komolyan venni), de a nemzeti kisebbségekre az eddiginél is mostohább sors várna. Elég megnézni, mi történt a Krím elcsatolása után, ahol aktív román kulturális közeg létezett, amelyről azóta semmit sem tudunk – hogy a tatárokkal szembeni repressziókról ne is beszéljünk.
Ukrajnában nagy történelmi hagyománya van az oroszokkal/szovjetekkel szembeni fegyveres ellenállásnak: ha Putyin hadserege elfoglalja az országot, évekig elhúzódó véres partizánháborúra lehet számítani, Európa Afganisztánjává válhat Ukrajna.
Zelenszkij elnök a londoni parlament előtt tartott lelkesítő beszédében már Nagy-Ukrajnát emlegette – a cikk szerzője szerint nem pusztán retorikai fogásként:
Ez a már-már triumfáló ukrán nacionalizmus a győzelem esetén nemhogy megoldaná a problémákat, épp ellenkezőleg. Egy háborúban győztes ukrán társadalom minden bizonnyal radikalizálódik, bosszúvágyát pedig a nemzeti kisebbségeken élheti ki, amelyek „nem álltak ki eléggé az ukrán nép mellett”. Azok a vádak, melyek szerint „a románok nem harcoltak Donbaszban”, eddig is léteztek – a kisebbségiekre még nagyobb szenvedés vár, ha nem sikerül egyfajta egyensúlyi állapotot teremteni. Arról nem beszélve, mire lehet számítani a rengeteg felfegyverzett, traumatizált ember részéről a háború után.
– összegzi sötét jövővízióját az ukrajnai román publicista.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Négynapos iskolahetet tesztelnek egy erdélyi elitiskolában. Azzal vádoltak egy férfit, hogy visszaélt a segélyhívóval, de most pert nyert.
Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Airsoft fegyverrel fenyegetett meg egy 15 éves lányt egy 20 éves férfi, majd elvette a telefonját. Hétvége? Akkor lehűlés.
A falutól mintegy négyszáz méterre találták meg több órai keresés után azt az idős férfit, akinek eltűnését szerdán kora délután jelentették a hozzátartozói.
Húsvétra hazalátogatott gyermekkora családi fészkébe az egyik magyarfenesi gólya, de nem volt része szívélyes fogadtatásban. A fészket épp birtokló magányos gólya nem engedte leszállni, sőt utána is csípett a hegyes, éles csőrével.
Segélykiáltásokkal és kétségbeesett jelzésekkel próbálták megállítani a vonatot a szemtanúk tegnap este Bușteni-ben, amikor a szerelvény a sínek közé szorult autó felé tartott. Az ütközést végül nem sikerült elkerülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.