Élénk vita bontakozott ki a román nyilvánosságban az audiovizuális hatóság ajánlása nyomán, amely szerint megkülönböztető jelzéssel kéne ellátni az 1989 előtti filmalkotásokat.
„A film a kommunizmus időszakában készült, amikor a bemutatása a cenzúra engedélyétől függött”,
„A film a kommunizmus időszakában készült, amikor működött a cenzúra és az állami propaganda”
– ezen feliratok valamelyikének kéne megjelennie az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) nemrég elfogadott ajánlása szerint azoknak a román filmeknek a televíziós vetítése előtt, amelyek a kommunista rendszer idején készültek. A javaslat értelmében a figyelmeztető feliratozást ki lehetne váltani azzal, ha az illető alkotás levetítése előtt vagy után a televíziók külön műsort szentelnének az adott műnek, amelyben szakértők bevonásával „helyeznék képbe” a nézőket a film születésének körülményeit illetően. A hatóság szerint minderre
hogyan működött az állami cenzúra és propaganda, ezért fennáll a veszélye, hogy a látottakat összetévesztik a valósággal.
A javaslatot az elmúlt napokban több bírálat is érte: nem mindenki van elragadtatva attól, hogy a román audiovizuális nyilvánosságban is megjelenik a tengerentúli kultúrharcos vitákból ismert trigger warning fogalma.
Marius Diaconescu történész, egyetemi tanár szerint egy ilyen disclaimer maga is egyfajta utólagos cenzúraként működne, hagyni kell a művelt vagy kevésbé művelt közönséget, hogy ítélje meg maga, amit lát:
Ezzel egybecsengő véleményt fogalmaz meg Vasile Ernu író, publicista a Libertateán, ahol igen izgalmas vita alakult ki a témáról. Szerinte egyfajta fordított propagandáról, ellenpropagandáról van szó:
Ernu gunyorosan utal arra is, hogy az ötlet eredetileg az USR soraiból érkezett, ez a párt pedig a korlátozás- és betiltás-törvények bajnoka, legalább húsz olyan törvénykezdeményezésükről tudunk, amelyek „valamit betiltanának”, a galambok etetésének tilalmától a mostani javaslatig – ez utóbbi eredetileg durvább volt, de a CNA „megszelídítette” (valóban, az eredeti javaslat azt tartalmazta, hogy a '89 előtti filmeken meg kell jelenjen a nagy C betű, a „cenzúra” jelölőjeként, de ezt elvetették).
„Ezek az emberek idiótának néznek bennünket”, folytatja, hogy törvényt alkotnak azért, amit minden óvodás tud: „az élet nem olyan, mint a film”.
Méltatlan lenne az is, ha Pintilie vagy Tarkovszkij filmjeit figyelmeztető jelzéssel látnánk el.
Propagandát és ideológiát bármilyen előjelű rezsimben gyártott filmek tartalmazhatnak, most akkor a Rambót is jelöljük meg? – teszi fel a költői kérdést Ernu, aki emlékeztet arra, hogy a klasszikus hollywoodi filmtermés jelentős része abban az időszakban született, amikor Amerikában érvényben volt az ún. Hays-kódex, amely előírta, mit nem tartalmazhatnak az amerikai filmek. Szerinte a reklámok is propagandának számítanak, csak nem ideológiát, hanem üzleti termékeket kínálnak. Nem beszélve a könyvekről: ha következetesek akarunk lenni, akkor a kommunista rendszer alatt megjelent irodalmi műveken is fel kéne tüntetni keletkezésük idejét és körülményeit.
írja Ernu, aki a Képzett Románia program sikertelenségének a jelét látja az efféle kezdeményezésekben.
Ugyancsak ott, a Libertatea hasábjain válaszolt Ernu cikkére Mircea Toma újságíró, civil aktivista, a CNA volt tagja. Toma szerint Ernu csúsztat, mivel az audiovizuális tanács csupán ajánlást fogalmazott meg, nem kötelezi a tévéadókat semmire.
Azt az érvet, miszerint az emberek nem azért néznek filmet, hogy megismerjék a történelmi valóságot, csak szórakozni akarnak, azzal utasítja vissza, hogy ez csak egy olyan társadalmban érvényes, amelyben a demokratikus mechanizmusok kielégítően működnek.
Az sem igaz, hogy a különbségtétel képességét a fiatalok elsajátítják otthon, az iskolában, tapasztalatból – az iskolai tankönyvek a kommunista propaganda és manipuláció kérdéskörét csak érintőlegesen tárgyalják.
Elfogadhatatlan, hogy Ernu a totalitárius rendszerek propagandáját a reklámkampányokkal egy lapon említi – írja Toma. A különbség az, hogy míg egy nyílt társadalomban szabadon választhatsz, megvásárolod-e a reklámok hatására a felkínált terméket, a kommunista társadalomban az ideológia nem választás kérdése volt – csak aközött választhattál, hogy túl akarsz élni vagy sem. Az újságíró példaként megemlíti a náci propaganda olyan termékeit is, mint Leni Riefenstahl egyébként magas művészi színvonalon elkészített alkotásait.
Ugyanígy, a kommunista cenzúra nem vethető össze az olyan szabályrendszerekkel, mint Amerikában a Hays-kódex, amely alapvetően erkölcsi korlátokat állított a filmprodukciók elé, ráadásul nyilvános viták tárgyává lehetett tenni, bírósági eljárásokat indíthattak ellene.
Ernu felháborodott kérdésére, miszerint „hogyan lehetne figyelmeztető jelzéssel ellátni Pintilie vagy Tarkovszkij filmjeit?”, Toma frappánsan válaszol:
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
A pénteki gázrobbanás után szombat reggel újabb katasztrófa történt egy másik bukaresti tömbházban: tűz ütött ki az alagsorában, több tucat embert evakuáltak.
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Nagy erejű robbanás történt pénteken Bukarestben egy ötödik kerületi tömbházban – közölte a belügyminisztérium katasztrófavédelmi osztálya (DSU).
Nem azé a magánnyugdíj-alapokban levő pénz, akinek a nevén van, hanem az államé – állapította meg az ombudsmani hivatal a parlament által a héten elfogadott, vitatott jogszabály kapcsán, amely korlátozza a hozzáférést a pénzhez.
Előzetes letartóztatásba helyeztek pénteken az ügyészek egy 20 éves fiatalembert és 14 éves kedvesét. A lány anyjának megölésével gyanúsítják őket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.